A Magyarországi Reformált Egyház Egyetemes Konventjének Jegyzőkönyve 1877-1887.

1877. november 15-17.

ft. it is minden választás nélkül tagjai lehetnek. — A többi tagok pedig fele részben a lelkészek, más fele részben a világi férfiak közül választatnának; és pedig azon arány szerinti számokban, a melyet a konventekre nézve az 1873-ik évi konvent javallott és a mely szerint most is egybegyűltünk. — E szerint már a választott konventi tagok számát 3-al sokszorozva, következőleg lenne megállapitva a választandó zsinati tagok száma: a dunamelléki egyházkerületből . . . 18, a dunántúliból 18, a tiszáninneniből 18, a tiszántúliból 42, az erdélyiből 24. Összesen 120, azaz százhúsz választott tag. Ezekhez járulván öt főkurátor és öt szuperintendens, s mindegyik kerületből egy-egy tanár, 135 tag fogná alkotni az összeülendő zsinatot. A zsinati költségek fedezése végett, bizonyos mérsékelt adó alá vetendőknek véljük nemcsak az egyes gyülekezeteket mint ilyeneket, hanem külön a lelkészeket, tanárokat, tanítókat és énekvezéreket is, bizonyos megállapítandó osztály szerint. Természetes, hogy vagyonosabb, sőt átalában minden hitfeleink és gyülekezeteink előtt, az önkéntes adakozás utja is rendszeresen nyitva tartatik. Az első bizottság többi teendőire nézve az utasításadást mellőzhetőnek véljük, kivált, miután a legfőbbre, t. i. a zsinat megalakulási és tanácskozási szabályzatára vonatkozólag külföldről több oly, gyakorlat által is megpróbált példányok vehetők fel, a melyek nem kevésbé előmozdíthatják legalább a czélszerü tájékozódást. Ugy látszik, hogy a második bizottság feladata lesz a legnagyobb és legnehezebb, már csak azért is, mert a mint a külföld ujabbkori példái is mutatják, az egyházszervezés mezején nem épen könnyű a vészes túlzásokat elkerülni. Lehet p. o. oly egyházalkotmányt hozni létre, a melyben a konzisztoriális és bürokrát elemek rideg uralma elnyomva tart minden szabad szellemet s évtizedekre meggátolja a lehető legszerényebb fejlődést is; — de viszont lehet olyan egyházalkotmány is, a melyben nincsen semmi állandó hivatal, nincs némely legújabb vélemények szerint még gyülekezeti lelkipásztorság sem, nincs hitközösség a vallás legfontosabb tárgyaira nézve sem; nincs aztán rend, béke, sőt szabadság sem, mert egyik tisztujitás a másikat kergeti, s az épen uralomra jutott, de a vallás valódi czéljaival, s az egyház és iskolák virágzásával minél kevesebbet gondoló egyesek és érdekszövetségek s az ezek által vezérlett tömegek a zaklató zsarnokság vagy a lomhaság tekintetében, elvégre még a legkonokabb konzisztoriál és bürokrat hatóságokkal is mérkőzhetnek. Lehet továbbá oly egyházalkotmány is, a mely magának az egyháznak határozottan adva levő eszméjét és mivoltát figyelembe sem véve, a legújabb politikai minták, vagy épen szocziál-demokrát ábrándok szerint