A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. augusztus

letti küzdelemben őrlődtek lel életerői s alig egy év multán, hogy küzdelmeinek eredményét is látnia és megérnie engedte az isteni Gondviselés s egyházával, egyházkerületével és hívei seregével húsz esztendő szenvedései és megpróbáltatásai után visszatérhetett az egyetemes magyar református egyház kebelébe, — elpihent az ígéretnek drága magyar földjében, melyet annyira szeretett s amelyért mindent feláldozott. Elmúlása nemcsak közeli hozzátartozóinak, nemcsak a felvidéki magyarságnak nagy veszteség, de a magyar református egyháznak is fekete gyásza s a losonci temetőben felhantolt sírjára egyházmegyénk is leteszi a" róla való szeretetteljes és hálás emlékezésnek el nem hervadó virágait. Mult évi november hó 1-én ismét kihamvadt egy drága magyar élet messze világító fáklyatűze: tragikus váratlansággal, a férfi kor delelőjén 53 éves korában — eltávozott az élők sorából a magyar nemzetnek s a magyar református egyháznak egyik leghűségesebb, egyik legjobb fia: pusztaszentgyörgyi és tetétleni dr. Darányi Kálmán. Egy nagy magyar érték elmúlását hirdetve, komor gyászpompát öltött az országház kupolacsarnoka, — mert az országgyűlés, — melynek hosszú időn át tagja a miniszterelnöki állásából való távozása után a nemzet és vezetőinek szeretetéből és osztatlan bizalmából a képviselőház elnöke volt, — a nemzet halottjának tekintette s a parlament kupolacsarnokában felállított ravatalnál valóban ott virrasztott az egész ország, sőt a baráti külföld mélységes részvéte is, s ez a részvét kísérte el porsátorát utolsó útján, amikc r az megtért őseihez abba a magyar földbe, amelyből vétetett, amelyet családi hagyományaiból is sarjadó belső meggyőződéstől sarkalva, olyan szenvedélyes rajongással, olyan halálig vaió hűséggel szolgált és szeretett. Közéleti pályafutása magasabb tisztséget, több felelősséget jelentő állomásaira s arra a magas őrhelyre is, ahova pályája zenitjén felért, nem pártmozgalmak, politikai szervezkedések, szellemi vagy politikai irányzatok eredményei állították, hanem az a töretlen közbizalom, mely őt puritán becsületessége, igaz magyarsága, férfias nyíltsága, a tradíciók tisztelete mellett is a haladás szolgálatába tiszta meggyőződéssel való odaállása, szelíd mosolyú szeméből kisugárzó egyenes és bátor jelleme és szándékainak csalódást soha sehol nem okozó tisztasága révén körülvette. Ezek a lelki és jellembeli adottságai rendelték arra, hogy felelős helyre elhivatván, a hanyatló mult és a feltörő koreszmék között tátongó szakadékot áthidalja s a maradiságot és a meggondotatlan rohanni akarást a józan haladás útján kiegyenlítő bölcsességével egyensúlyba hozza, — ő volt elrendelve arra, hogy a magyar élet lappangó, elhallgatott, félretett, vagy elsikkadt problémáit évtizedek mulasztásai, vagy késedelmes tehetetlensége után fel merje venni, nyílt kérdéssé tudja tenni s a megvalósuláshoz tudja eljuttatni és mulandó életének alkotásaiban népét úgy tudja képviselni, vágyaiban, szükségleteiben úgy tudja megtestesíteni, hogy azok eredményei gyarapodást, haladást jelentsenek a nemzet örökkévaló életében is. Dr. Darányi Kálmán hű magyar volt, — a derék, halk tónusu magyaroknak abból a fajtájából való, amelyiknek a lelke egyszerű és áttetsző, mint a hegyi forrás kristálytiszta vize. Mindezekről megemlékezvén — emlékezzünk meg arról is, hogy