A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1940. augusztus

— 10 — bátor, hivalkodás nélküli, hitvalló, áldozatos és hű fia volt református egyházának is: — közel két évtizeden át vigyázó és gondoskodó őre volt egyházkerületünk féltett kincsének: a pápai főiskolának és országos nagy gondjai és mérhetetlen lekötöttsége mellett is mindig szakított időt ennek gazdasági és szellemi ügyeivel való, kötelességtudattól és felelősségérzettől áthatott komoly és eredményes foglalkozásra. Koporsójára sötét feketén borult nemzetének és egyházának gyásza, az őt siratok könnyébe belezáporozott a mi református népünk sirató könnye is és amikor e mai egyházmegyei gyűlésünkön áldott emlékezetét felidézve hálával borulunk le az isteni Gondviselés jósága és bölcsessége előtt, hogy nehéz idők terhének hordozójául számunkra őt kiválasztotta ; — drága életének emlékezetét az életünkben ható erővé vált példaadása által mindig ébren tartolt hálával és kegyelettel őrizzük meg és zárjuk a szívünkbe. A most folyó esztendő február havának 18-ik napja szintén egyik veszteséges napja egyházi életünknek. A református egyház és tudományos életnek egy nagy teherbírású erős oszlopa dőlt ki e napon, dr. Csikesz Sándor debreceni egyetemi tanár, a református hittudományi kar egyik büszkesége 54 éves korában e napon távozott el az élők sorábói. Ez a magános életű, külső és belső emberében is hatalmas erejű és nagy teherbírású testvérünk Dunántúlról, Dél-baranyából indul el élete útján s a dunamelléki egyházkerületben bontakozó egyéni kiválóságai révén kerül 1923-ban a debreceni egyetem hittudományi karán az egyházszertartástan, szónoklattan és vallás pedagógia tanszékére s itt nő meg kimagasló tudományos értékké. Fogalommá vált szervező tehetsége az O.R.LE.-ben és az Országos Presbiteri Szövetségben bontakozott ki s ő volt lelke és inspirátora azoknak az évenként megújuló seregszemléknek, melyeket ezek az országos református szervezetek az ország más-más városaibiin a gyülekezeti élet vezetésére és irányítására hivatott sáfárok számára tartottak, s ezek egyházépítő és lelki elmélyülést célzó és eredményező feladatainak megtervezésében és keresztülvitelében ő volt a legnagyobb terhet hordozó és elfáradást soha nem ismerő hűséges munkás. Nevéhez fűződik az 1934. évben példaszerűen megrendezett első országos református kiállítás, a református hittudomány tekintélyes folyóiratának: a „Theológiai Szemlének" megalapítása, melyen át a theológiai tudományt életté, gyakorlattá, az egyházi munka számára gyümölcsözővé igyekezett tenni. Egyetemi katedráján 17 esztendeig szolgált s ez a szolgálata szintén a munka szenvedélye által fűtött s mindig egyháza javát és jövőjét néző kiváló szolgálat volt. Az ő prófétai ihletettségű nevelő munkája a kötelességteljesítés tudatát és készségét váltotta ki hallgatóiból nemcsak a tanévek tartamára, de beidegződött életprincipiumképen s ennek a nevelőmunkának a nyomán a lelkipásztori hivatás teljes ismeretével s arra való komoly felkészültséggel és elszánással felvértezett új lelkipásztor nemzedék alakult ki s lépett át a lelkészképző intézet kapuján egyházunk gyülekezeti életének a múlténál eredményesebb szolgálatára. Dr. Csikesz Sándor élete Istentől megáldott élet, — példamutató, hűséges, munkás, alkotó és gyümölcsöző élet volt, s amikor ez élet