A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

a református egyház virágzó fennmaradásának nemesen harcoló katonái voltak. Már pedig Mészely Sándor igaz szívvel, lélekkel református volt s ha felhangzottak ajkáról az örökszép zsoltárok, nemcsak híveinket, hanem az ilyen alkalmakkor jelenlévő más vallásuakat is elragadta a buzgóság, s mindenről elfelejtkezve, énekelték vele Istent dicsőítő énekeinket. De az éneklő ajkak elnémultak, a jó tanitó, a jó ember, a családját rajongva szerető apa nincs többé, mert elragadta tőlünk őt a váratlan halál! Emléke azonban élni fog szivünkben ! Emlékbeszéd Balogh Zsigmond volt monoszlói kántortanító felett. Tartotta: Hegyi Lajos balatonhenyei ref. tanitó. Az emlékezés gyertyafényénél kegyeletes megemlékezéssel szálljon el most lelkünk egy csendes, horpadt sírokkal telehintett temetőbe, hova pihenni tért az, ki életében csak a munkát ismerte: Balogh Zsigmond, volt monoszlói ref. kántortanító. Rügybontó, madárdalos tavasszal, amikor uj életre kel fű, fa, virág, csattog a csalogány, otthont keres a megtért fecskeraj, a mulandóság hirdetésére kondult szomorú zengéssel a monoszlói kicsiny harang. Szava nem hivogatás, hanem búcsúzás volt, mert már az égi trón előtt állott a hű tanitó, a jó ember, hogy számot adjon sáfárságáról. Elment egy másik világba, de érezzük, hogy a kötelékek, melyek hozzá fűződtek, nem szakadtak el. Meghalt, de mi élőnek nézzük, élettel s érzéssel keretezzük emlékét. Él, mert él azok lelkében, akiket szeretett, akikért dolgozott, akikért áldozatokat hozott. Él mindnyájunk lelkében csendes, szerény jelleme, megértő kartársiassága, ki alapos megfontolás után mindig közösséget vállalt minden nemes cél munkálásában. Mély vallásossága, az igazság melletti tántoríthatatlan kitartása, családja iránti odaadó, megértő szeretete példaképen szolgálhatott mindenkinek. Községének apraja, nagyja tisztelte, becsülte és szerette, mert előtte is szentek voltak ezen érzelmek. Nemeslelkü ember volt, szive melegen érzett mindenki iránt s ez a sziv, mely mindig mások boldogitásáért dobogott, elfáradt a nagy munkában. Vessünk egy pillantást rövid élettörténetére. Balogh Zsigmond 1880-ban született Kocs községben. Szülei kisbirtokosok voltak. A nagykőrösi tanítóképzőbe kerülvén, mint tanitónövendék több helyütt segédtanitóskodott, többek közt szülőfalujában is. Tanítói oklevelét 1911-ben szerezte meg, s ez évben Kéttornyulakon tanítóvá választják, majd karácsonyra már Tótvázsony tanítója. Itt megnősült 1912-ben, egy fiúgyermekük született, ki jelenleg joghallgató. A nagy világégés kezdetén, mint póttartalékos, bevonult ezredéhez Komáromba. Az 1915-ik évben Erdélybe került s egy csendőrkülönitménynél teljesít szolgálatot az oláh határon. Innét 1916. februárjában az orosz front véres poklába került s ez év juniusában az orosz offenzíva alkalmával egy közelében robbanó gránáttól légnyomást kapott s orosz fogságba került. Ott kórházba vitték s felgyógyulása után fogolytáborba Szibériába. A táborbeli, testet-lelket ölő élet sarkalta, hajtotta: el innen, el bárhova! Sokfelé megfordult, volt favágó, kubikos, mezőgazdasági munkás, arató, cséplő. De a nehéz mun98