A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

kát nem sokáig birta. Betegen, agyoncsigázva, más gazdához került juhásznak. A végtelen szibériai legelőkön raboskodott. A mérhetetlen puszta rabja volt. Sok érdekes élményt mesélt el juhászéletéről. Egy alkalommal összetalálkozott pár hadifogoly honfitársával s annyira elbeszélgettek, hogy a nyáj elveszett. Három napi keresés után akadt rá, de a farkasok akkorra alaposan megtizedelték az állományt. De ütött a szabadulás órája is, 1918. okt. havában hazaérkezett övéihez. 1925-ben a monoszlói ref. gyülekezet választotta kántortanitójává. Itt munkálkodott az egyház, a haza csemetekertjében 1935. március 31-ig, amikor a sok próbára tett sziv nem tudott megküzdeni a betegséggel és megszűnt dobogni. Porhüvelye ott pihen a monoszlói árnyas temetőben. Sirja rég bezárult, de szivünk nyitva az emlékezés számára. Abba van beirva neve, berajzolva képe s ha testileg nincs is köztünk, de lelkét birjuk, az nem halt meg, az él örökké. 7* 99