A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

Én a jó Isten segítségével a veszprémi és várpalotai körök iskolavizsgálatain jelentem meg. Az iskolák a következőképen lettek minősítve: Kitűnők: a balatonarácsi, balatonhenyei, balatonkövesdi, fehérvárcsurgói nagyobb és kisebb, hajmáskéri, inotai, kádártai, királyszentistváni, litéri, magyarbarnagi, mohai, nemespécselyi, nemesvámosi kisebb, papkeszi-i nagyobb és kisebb, szentgáli mind a három, veszprémi nagyobb és kisebb és a vilonyai iskolák, összesen : 22. Jelesek: a lovasi, balatonfüredi nagyobb és kisebb, csóri, szentkirályszabadjai nagyobb és kisebb, tótvázsonyi, várpalotai nagyobb iskolák, összesen: 8. Jók ', az alsóörsi, balatonudvari, iszkaszentgyörgyi, köveskáli, monoszlói, mencshelyi, várpalotai kisebb iskolák, összesen: 7. Elégségesek: a balatonszöllősi, felsőörsi, gyulafirátóti, sólyi, nemesvámosi nagyobb, szentantalfai, tihanyi, vörösberényi iskolák, öszszesen : 8. Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! Amidőn az iskolalátogatók által megállapított minősítés elfogadását bátor vagyok mély tisztelettel kérni, méltóztassék megengedni, hogy fájdalommal mutassak rá arra a szomorú tényre, hogy 7 lelkész-tanitó közül, kikből 3-nak már tanitói oklevele is van, 4 elégséges minősítést kapott és pedig 2 tanitói oklevéllel biró is. Nem akarom ebből azt a konzekvenciát levonni, hogy lelkésztanitóink hanyagabbak a tanitói munka végzésében, mint a hivatásos tanítók, hanem inkább azt, amit másfél évtizeddel ezelőtt a hozzáértők megállapítottak, a lelkésztanitóságot nem megszervezni, hanem lehetőleg megszüntetni kell. Akiknek nincs érzékük és tehetségük a tanitói munka végzésére, azok nem is tudnak e pályán eredményt elérni. A lelkipásztor szeme előtt más cél lebeg, mint a gyermektanitás s azért nem ment annak idején a tanítóképzőbe, mert érezte, hogy Isten Őt nem erre a pályára szánta. Ha pedig valakit hajlamaival és tehetségével ellenkező pályára kényszerítenek, az azon eredményt nem fog elérni, s ha nincs munkájának eredménye, ugy nem is érdemes azt folytatni. Tisztelet és becsület adassék azoknak, kik Istentől talentumot és fizikumot is nyertek a lelkésztanitóság eredményes betöltésére, sajnos azonban ezek oly kevesen vannak, mint a fehér hollók. Sokkal jobb a gyermekeket azokra bizni, kik hivatásszerűen tudnak velük foglalkozni, mert igy van remény arra, hogy olyan képzésben részesül a jövendő nemzedék, mely után bizton meg tudja állni helyét az életben. Ha azonban kifogást teszünk az elégséges eredményt elért lelkész jellegű tanitók ellen, sokkal jogosabb ez a kifogás a tanitói hivatást önként választott és arra készült tanítókkal szemben. Egyházmegyénknek ez évben 4 olyan tanítója van, kik elégséges minősítést kaptak. Ezzel a fokkal már majdnem az elégtelenséget szoktuk, osztályozni. S komoly tanítónak nem ismerhetjük, el ki az ilyen eredménnyel meg volna elégedve. Méltóztassék megengedni, hogy mély tisztelettel arra kérjem a Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlést, kegyeskedjék a legkomo73