A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1936. augusztus

erről a hitvallásos alapról. Mellékvágányokra ne tévedjünk a Szentírás értelmezésében, mert akkor bennünket is a szektáskodás veszedelme fenyeget. Felekezetközi viszonyainkat illetőleg elmondhatjuk, hogy az úgynevezett békesség csak álbékesség. Különösen szembetűnő ez a községi és egyéb választásoknál. Harsogva hangzik mindenfelé, hogy minden téren csak r. katholikusnak szabad érvényesülnie, de ha egy református községben a református tagokból álló képviselőtestület igyekszik református egyént valami községi állásra megválasztani, mert hát ha református helyen sem választják meg, hol találjon ilyen körülmények között alkalmazást a református egyén, akkor minket vádolnak felekezetieskedéssel, holott még a református helyen is minden elképzelhető r. katolikus erők a legerősebb akcióba lépnek az ő jelöltjük érdekében. Valósággal tűrhetetlen a helyzet olyan helyen, ahol ez a szellem és a nemzetiségi ellentétek kiéleződése összefog ellenünk. Ahol például r. katholikus svábok és református magyarok laknak egy községben. Isten csodája, amely azonban egyáltalán nem adhat okot az elbizakodásra, hogy ilyen körülmények között még a mult évben is előnyünkre 30 reverzális köttetett, a hátrányunkra kötött 25-tel szemben és 33 hozzánk áttért volt a 2t tőlünk kitérttel szemben. Az arány azonban évről-évre romlik. Mult évi közgyűlésünk 63. jkvi pontja alatt tettünk panaszt a veszprémvármegyei tanfelügyelő urnái, hogy a balatonalmádi állami ellemi iskolában református növendékeink a vallás óra előtt a téli hidegben kénytelenek egészségüket veszélyeztetni, mert nem nyernek bebocsáttatást. A tanfelügyelő ur intézkedett, hogy ez az állapot elő ne forduljon. De ime azóta máris megtörtént az az eset, hogy a karácsonyi istentiszteletre összegyűlt balatonalmádi híveink s az urvacsoraosztási kellékeket is odarendelt egyházgondnokunk nem tudtak bemenni a rendes bejárón az állami iskola termébe, mert az ajtót zárva találták s ugy kellett hatóságilag kinyittatniok, azt az iskolatermet, amely ugy a róm. katholikus, mint a református istentiszteletek céljára tanfelügyelői engedéllyel mindig rendelkezésre volt bocsájtva, azóta is, mióta róm. katholikus testvéreinknek már van templomuk, ahova járhatnak. Mult évi közgyülésiink jegyzőkönyvének 64. pontja alatt fölkértük a veszprémvármegyei tanfelügyelő urat, hogy a balatonalmádi állami iskolai ref. vallású tanitó ne legyen elvonva ref. kántori teendőinek ellátásától, mivel az iskola szervezési szabályzata szerint egy református tanerő azért is alkalmazandó a nevezett állami iskolánál, hogy nekünk legyen, aki a kántori teendőket elláthassa. A tanfelügyelő ur intézkedett is, de jelezte az iskola igazgató-tanítójának abbeli kifogását, hogy a kérdéses időben hazafias ünnepély volt, azon kellett résztvennic a ref. vallású tanítónak is, mert első a tanitói hivatalos teendője. A nevezett jegyzőkönyvi pontban felhoztuk, ismét leszögezzük, hogy hazafias ünnepélyt nem az istentisztelet ideje alatt kell tartani, sőt nem is szabad akkor tartani és elvonni a közönséget és az iskolásgyermekeket az istentisztelettől. Az almádi állami iskolai igazgató-tanitó felhozta mentségül, hogy a panaszolt eset csak kivételes volt, nem lehetett másként az időt beosztani. Ámde azóta is folytonos a lelkipásztor és presbitérium panasza, hogy a nevezett tanitó csak a legritkább esetben végzi a kántori teendőt, más hivatalos elfoglaltságára és teendőire hivatkozik, ami miatt sok zavar van az istentiszteleti kántori funkciók körül. Nem uj dolog, hogy a balatonalmádi kántori 15