A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

— Ifi — 7. Milyen a felekezeti béke ? Erre a kérdésre a feleletek különbözők. „A felekezeti béke jó." „Tűrhető." „A felekezeti béke állandóan kockán forog." „Mindent megteszünk, de mikor kenyér és állásvesztéssel fenyegetik híveinket, sokszor semmit sem tudunk tenni." „Nyíltan folyik a lélekhalászás." A konkrét panaszok tárgysorozatunkban kerülnek tárgyalásra. Bizony jó lenne megszívlelni a tanúságot, hogy a multak sötét árnyait visszaidézni már nem lehet, vagy akik mégis megpróbálják visszaidézni, ez árnyak azokat döntik végromlásba, akik őket visszaidézik. Egyik helyen történt a legközelebbi napokban. A név, a hely mellékes. Maga az eset a jellemző. Egy ref egyháztag úgy rendelkezett, hogy édesanyja mellé temessék, aki katholikus lévén, a kath. temetőben nyugszik. Értésükre adták a ref. feleknek és a ref. lelkipásztornak, hogy a kath. temetőben ref. lelkipásztor funkciót nem végezhet. Ne feledjük, hogy ref. temetői szertartásunk nem áll egyébből, mint Pál apostolnak a feltámadásról szóló Igéjének (I. Kor. 15.) felolvasásából, az egyetemes keresztyén hitvallás, vagyis apostoli hitvallás elmondásából, bibliai áldásból és gyülekezeti énekből, melynek alapgondolata a feltámadás hite. Nos hát, a temetői szertartást a mondott esetben elvégezték a kat. temető tőszomszédságában levő ref. temetőben. Akkor ment a temetési menet a kat. temetőbe. Igen, de a ref. lelkipásztornak a kath. temető kapujánál le kellett tennie a palástjai, csak ugy mehetett tovább, ugy kisérhette tovább a ref. halottat. Es ez ott történt, ahol pár évvel ez előtt a kath. plébános a ref. parochia udvarán végzett kath. temetési szertartást, temetvén a ref. lelkipásztornak kath. anyósát. A plébános most is egy és ugyanaz azzal, aki a ref. parochiáról temetett. És ez történik akkor, amikor éppen most adott egyik gyülekezetünk törvényszerű Írásbeli nyilatkozatot arról, hogy a községben lévő temetőbe, mely mindig református temető volt (a község is valamikor tiszta ref. község volt), minden akadály nélkül temetkezhetnek a más vallásúak is, amint ezt eddig is megengedték a reformátusok, s temetkeztek oda katholikusok is, ugy ezután is megengedik. Mindezekhez nem kell kommentár. Hála Istennek, minálunk eszébe sem jutna, nem is jutott soha, de nem is jut, ne is jusson eszébe senkinek olyan gondolat, hogy ha egy katholikus vallásut ref. hozzátartozójához akarnak temetni a ref. temetőbe, azt mondanánk a kath. lelkésznek : te pedig nem végezhetsz funkciót a mi temetőnkben, sőt be sem léphetsz oda a kath. szertartás végzéséhez előirt öltözetedben. VII. Anyagi ügyek. 1. Jelentékenyebb építkezések történtek: Balatonarácson, hol a templomra 342*20 P-t, az iskolára 393*12 P-t fordítottak. Balatonfüreden, hol nagyszabású gyülekezeti házat építettek 22*571*86 P. költséggel. Balatonkövesden renoválásokra 367*61 P-t, temetőkerités készítésére 1260 P-t fordítottak. Csórón új lelkészlakást építettek 7260*70 P. költséggel. Kádártán új tanitólakást és iskolát építettek 9.500 P. költséggel. Mohán a templomra és lelkészlakásra 505*56 P-t fordítottak. Taliándörögdön a templom rendbehozására 191*10 P-t, Szentantalfán az iskola melléképületének tetőzetét újraépítették 800 P. értékben, Szentgálon az épületeken 756*73 P. értékű javításokat eszközöltek. Vörösberény lelkészlakását renováltatta és az iskolán javításokat eszközölt 1658*72 P. értékben. Zánkán a lelkészlakást javították 688*09 P. értékben. Itt