A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1935. július

— 17 — említem még meg, hogy Balatonkövesd a helybeli közbirtokosságnál 2 i'aizási hasznos jogot vett 800 P. értékben. 2. Amig az adakozások, építkezések kimutatása még mindig örvendetes gyarapodásra mutat, ezzel szemben rendkívül aggasztó jelenség az egyházi adóhátralékok felszaporodása. A gyülekezetek ily módon nem tudnak eleget tenni fizetési kötelezettségeiknek. Nagyon sok köztartozás és tanítói nyugdíjjárulék fizetetlen. Az egyházközségek kiadásai tetemesen megnövekedtek az adócsökkentési segély meghatározása óta. A tetemesen megnövekedett kiadások arányában nem növekedett az adócsökkentési segély, sőt összezsugorodott, a réginek még felét sem teszi ki. A kivetett egyházi adó gabonának mintegy 28°/o-a, a készpénz adónak mintegy 40

ü/o-a van hátralékban. Ez az arány egyes gyülekezeteknél sokkal nagyobb. A szegénységgel, eme paizsos férfiúval küzdelem eredménye igy nem lehat kétséges. Közegyházunknak elmulaszthatatlan feladata, akármilyen nehezen megy is, meggyőzni az illető állami tényezőket, hogy ezen segíteni kell, vagy az adócsökkentési segélyeknek a megnövekedett szükségletekhez mért fölemelésével, vagy az iskolai szükségletek nagyobb részének az egyházak terhéről levételével, mely a sokat emlegetett kulturadó életbeléptetése utján volna lehetséges, hogy a felekezeti iskolafentartói terhek, melyeket most az egyházaink viselnek, megoszolnának. VIII. Egyházkormányzat. 1. Folyó évi március 25-én egyházmegyei presbiteri konferenciát tartottunk Veszprémben, amikor megalakult az egyházmegyei presbiteri szövetség is, amint azt a tárgysorozat rendjén látni fogjuk. 2. Az egyházkormányzat terén még mindig sok nehézséget és rengeteg hátrányt, munkatöbbletet okoz a rendszeretet hiánya. A legsúlyosabb esetekkel tárgysorozatunk rendjén találkozunk. Szó sem lehet arról, hogy tulhajtsuk, avagy csak kultiváljuk is a lélek és élet nélküli bürokratizmust, de a lelkiismeretes pontosság legelemibb követelményei hasznosak és nem is kivihetetlenek volnának, s nem engedhető meg, hogy bárki is a törvény, szabály és célszerűség legelemibb követelményeivel ellenkezve, fennen hangoztassa: „Én ezt igy szoktam." „Eddig is igy tettem, ezután se teszem másképpen." „Én a törvény, vagy szabály intézkedését nem helyeslem, az elveimmel ellenkezik." Minden ilyen csak züllésre vezethet és később helyrehozhatatlan károkat okoz. Ha jó a törvénynek és szabályoknak az a része, mely jogainkat megszabja, legyen jó az is, amely kötelességeinket szabja meg. Hálás köszönetemet fejezem ki ez alkalommal is egyházmegyei gondnok urnák mindenkor tapasztalt jóindulatáért, semmi fáradságot nein tekintő, alapos és hozzáértő munkájáért, mellyel a sokszor igen nehéz ügyekben gyülekezeteinknek és mindnyájunknak hathatós segítségére van, az egyházmegyei lelkészi főjegyző urnák, aki az egyházlátogatás nehéz és fáradságos munkáját velem ez évben is megosztotta, mieden egyházmegyei tisztviselő, lelkész és tanitó testvéreimnek, akik hűséges, lelkiismeretes, becsületes munkájukkal, kötelességteljesitéssel 2