A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 74 — data, mely az utóbbi esztendők folyamán rázudult — ma már megállapíthatjuk, — válogatás nélkül a világ népeire, sőt nagy embertömegekben a lelkek válságává is szélesedett, — rázudult a mi szerencsétlen csonka hazánkra, a mi szétszaggatott nemzetünkre és az azzal mindig sorsközösségben összeforrott magyar református egyházunkra is. Ha ezeknek a testet-lelket sorvasztó bajoknak az orvosszerét keressük, meg kell állapítanunk, hogy a gyógyszer alkalmazása egy jelentékeny részében a mi ható körünkön kívül esik, mert — szándékomon kívül kénytelen vagyok itt egy tőlünk távol eső horizontot is érinteni —- a világ anyagi és erkölcsi lerongyolódásának eredő okát ma már minden józanul gondolkodó fő a világháború után kialakított új világ fenntartó oszlopának szánt abban a békeműben látja és ismeri fel, mely az evangélium szeretet törvényeit lábbal taposta s emberi bölcselkedéstől, még inkább azonban hatalmi gőgtől, mohó kapzsiságtól és rabló ösztöntől vezettetve, szembe helyezkedett az erkölcsi világrenddel, az ennek alappillérét képező igazság eszméjével, — azzal az igazsággal, mely az örökké való Isten lelkének kisugárzása s a világra vetített fénye. Ám ha ezt a szorongattatásunkat jórészben okozó gyarló emberi alkotást a magunk erejével, egy kis nemzet erejével a föld hatalmasaival szemben meg nem változtathatjuk is, — nincs földi hatalom, mely megtilthassa, hogy a magyar reformátusság az örökké való Istent más rítus szerint imádó magyar testvéreivel imára kulcsolt kezét összefogva, vezeklő, bűnbánó, hófehér lélekkel odaboruljon az Igazságos Isten trónja elé és mindennapi buzgó imádságban esdekelje le a maga és nemzete számára keresztre feszített igazságának győzedelmét s a jóságos Isten megáldó és simogató kezét. Szemünkbe kacaghat a hitetlenség, a felfuvalkodott önteltség, az istentagadásban kéjelgő tudálékosság, — mi e sátáni kacagással szemben is hivő lélekkel hiss'zük és valljuk, hogy az örök Istennek ez az igazsága nincs eltemetve, élő bizonyosság, élő valóság az és reánk virrad annak hajnalhasadása, mert Isten malmai lassan őrölnek ugyan, de hibátlanul és maradék nélkül elvégzik az ő munkáikat és darabokra zúzzák a vaksággal megvert tudatlanságnak és álnokságoknak azt a szövedékét, melyet életlehetőségeinknek és talpraállásunknak útjába vetettek. De viszont azt is hinnünk és vallanunk kell, hogy imádsá-