A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 70 — ugyanaz, aki kész rajtad segíteni, a munkádat eredménnyé, az életedet áldássá tenni, csak akard te is. Óh ha egyszer mindenkiben felébred az akarás, micsoda életerős, micsoda diadalmas egyház lép oda a szenvedő, a küzdő egyház helyébe!... Hogy omlik össze minden külső támadás, hogy gyógyul be minden kívülről kapott seb, ha egyszer nem lesz belső támadás és nem fájnak belülről okozott sebek!... És a panaszt, hogy nincsen emberem, hogy váltja fel az öröm ujjongása: van emberem, sok-sok emberem, hitben erős, hűségben tántoríthatatlan, gerincben kemény, áldozatosságban még az életét is feláldozni tudó emberem!... És hogy változik meg a világban is minden!... Hogy szűnik meg a nyomorúság, hogy enyhül meg a gond, hogy épülnek meg a romok, ha egyszer minden ajkon megcsendül a hivő akarás vallomása: felkelek és járok!... Kételkedtek, kishitüsködtök? Kételkedéstekre, kishitüségtekre nem én, hanem az én Uram válaszol: »Bízzatok, én meggyőztem a világot! Az a győzedelem, mely meggyőzte a világot, a mi hitünk... Ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat s a pokol kapui se vesznek rajta diadalmat!« Ámen. Imádság egyházi beszéd után. Nem távozunk el színed elől hálaadás nélkül, jó Atyánk, Hálát adunk neked, hogy anyaszentegyházunk ügyeinek intézésére összegyűjtöttél bennünket. Hálát adunk neked, hogy mielőtt munkához fogtunk volna, szóltál hozzánk kegyelmesen. Hálát adunk a kérdésért, mit szent Fiad által lelkűnkhöz intéztél: akarsz-e meggyógyulni, hálát adunk a válaszért, mit e szavakban adtál beteg lelkünknek: Kelj fel és járj. Hálát adunk neked, hogy megláttattad velünk nyavalyás voltunkat, feltártad előttünk gyógyulásunk titkát. Az evangéliumi beteg sorsában meggyőztél bennünket afelől, hogy emberekben hiába bizakodunk, egyedül Te vagy, akiben bizodalmunk nem csalatkozik. Az emberek magunkra hagynak, nem fáj nekik, ami nekünk fáj, Te a Jézus Krisztusban mindenkor velünk vagy s nem hagysz tehetetlenül vergődni nyomorúságunkban, hanem oda hajolsz hozzánk, szólsz és mi életre éledünk. így volt ez mindig jó Atyánk. így láttuk ezt anyaszentegyházunk sorsában is, légy áldott érte, hogy amit