A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1933. július

— 69 — tud befolyásolni sem világnézet, sem földi szegénység, sem hamis próféták tanítása? És hol van az áldozatosság, melyre ma nagyobb szükség volna, mint valaha, hisz az ősök áldozatosságának ma már szomorúak a bizonyságai: kopott templomfaHk, hullató paróchiák, megszűnés rémével fenyegetett iskolák?... Mindennek oka ma is csak a lelkek önzése, részvétlensége. Ezért van ott ma is a panasz az egyház ajkán: nincs emberem. A különbség csak az, hogy régen akadtak emberek, akik által szólott és cselekedett az Űr, ma azonban nincsenek emberek. Elsősorban te volnál rá hivatva, lelkész-testvér, hogy az Úr szóljon és cselekedjék általad, de sokszor te magad is gyenge, erőtlen, gondoktól agyongyötört vagy, pedig Atlasnak kellene lenned, ha sok bajjal és betegséggel küzdő egyházadat be akarnád vinni a Bethesda tavába. Érzed, hogy magadban össízeroskadsz, kinyújtod hát kezed, kiküldőd a lelked segítőtársakért, s boldog vagy amikor megragadja, — mert megragadja — egykét presbiter-testvtér, s oda teszi vállát a tiéd mellé a drága teher alá. Most már ketten, vagy hárman roskadoztok, mert kettőtök, hármótok ereje is gyenge... A beteg felemelésére nyolc presbiter, 12 presbiter, 16 presbiter, a gyülekezetnek minden presbitere kell. Sőt még ez se elég. »Királyi papság, szent nép vagytok!« Mindenki pap, mindenki presbiter, mindenki elkötelezett. Mindenkinek ott a helye a beteg mellett nem immel-ámmal, nem kénytelen-kelletlen, nem a mostoha gyermek megszólástól félő lelkületével, hanem örömmel, kész szívvel, gyermeki hálával az édesanyák iránt. Meglátjátok, mindjárt elnémul a panasz az egyház ajkán, csak a parancsra vár: kelj fel és járj... és felkel és jár. Értsd meg testvérem, hogy az Úr ma teáltalad akar szólni és cselekedni. Egyházad gyógyulását rajtad keresztül akarja biztesítani. Te eléd áll, neked mondja, tőled kérdi: akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e élni? Akarod-e az életedet munkával, hűséggel, imádsággal, áldozatossággal szebbé, jobbá, boldogabbá, diadalmassá tenni? Meghallod-e a szót: kelj fel és járj! Ne mondd, hogy egymagad vagy,' nincsen, ki segítsen, ne mondd, hogy a te erőd gyenge, munkád eredménytelen, ne panaszkodj, hogy nincsen embered, és ne hidd, hogy számodra csak emberi segítség létezik, csak nyisd ki a szemed és meglátod, hogy ott áll melletted az, aki tegnap és ina és mindörökké