A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918-1925

— 5 legközelebbi időkben vettek bucsut e szomorú és szenvedésekkel teljes élettől nagyt. Szűcs Béláné és nagyt. Lapossá Dánielné lelkészözvegyek. Adjon a mindenható Isten nekik hiven megfutott pályájuk után a kiáltott fáradalmakért csendes álmot a sirnak ölén, hervadhatatlan jutalmat a mennyben. Az egyházlátogatást ez esztendőben sem teljesíthette az elnökség. Nem is kellene mondani... nem teljesíthette, mert hiszen még mindig dúl a világháború s az általa teremtett viszonyok és állapotok éppen nem alkalmasak arra, hogy a törvényszabta egyházlátogatást elvégezhettük volna. Jeleztetett a kiküldött körlevélben, hogy, ahova kívántatik, oda kimegy az elnökség. De Istennek hála, ilyen egyház nem jelentkezett s ilyen alkalom nem is volt. Voltak ugyan egyházak, nem is annyira egyházak), mint lelkészek és tanítók, akik óhajtották volna az elnökség megjelenését az elöljáróság körében, hogy díjlevelúk értékesítését eredményre vezethették volna. S amennyiben ilyenek voltak, felhívattak, hogy keresetüket és panaszukat a közigazgatási bíróság elé terjesszék be, hol is azok a tárgysorozatban öt számban szerepelnek. A beérkezett egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján összeállítottuk a mellékelt statisztikai kimutatást. Az adatok szerint az ünnepi és vasárnapi istentiszteletek megtartatták s a rendkívüli körülmények és viszonyok következtében itt szorgalmasan, ott kevésbbé látogatottak. A köznap reggeli könyörgésekre mintha nem volna kellő figyelem fordítva. Pedig nemcsak püspök urunk köti lelkünkre, de fontosságát, szükségességét érezni kellene mindnyájunknak és jó példával kellene előljárnunk akkor, amikor a világháború bomlasztó hatása megrendítette a vallásérzületet is. Legalább rajtunk, lelkészeken ne lássék meg ennek hanyatlása, legalább a kötelességünket teljesítsük a lelkek felrázása, ébresztgetése, Krisztusnak megnyerése érdekében, hisz még így is messze maradunk azoktól, akik a hitért, a vallásért gályán szenvedtek, máglyán haltak el, vagy akik most véreznek a közért, mindnyájunk boldogságáért! t Az úrvacsora a híveknek hol több, hol kevesebb részvétele mellett legtöbb helyen ötször szolgáltatott ki. A konfirmáció kellő oktatás után, ahol a viszonyok annak előbb tartását nem tették szükségessé, áldozócsütörtökön volt általában. Áttérések, kitérések, viszálykodó házasok nem igen vannak feljegyezve.