A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

- 5 — Nagyságos és NagytiszteletQ Egyházmegyei Közgyűlés! Mivel hazánk élete egyházunk életével, annak alkotmánya egyházunk alkotmányával s egyházunk híveinek alkotmányos érzületével tökéletesen össze van forrva, engedtessék meg nekem, amidőn esperesi jelentésemet tekintettel a nehéz időkre és körülményekre - röviden akarom megtenni, hogy legelsőben és mindenek felett megemlékezzem elborult lélekkel a legelső magyar emberről, a királyról, aki meghalt, I. Ferencz Józsefről és hálateljes érzelmekkel s a szebb jövőbe vetett biztos reménynvel üdvözöljem magyar hazánk 1916 december hó 30án megkoronázott felséges királyát, IV. Károlyt! Gyászba öltöztünk és önzetlen könnyekkel- megsirattuk jó öreg királyunkat, I. Ferencz Józsefet, aki, mint Magyarország megkoronázott királya öt évtizedeken viselte a szent koronát s igyekezett kormányozni népét boldogságra és megelégedésre. Sokat szenvedett, sokat csalódott sok megpróbáltatásnak volt kitéve s a nagy idő és a kiállott küzdelmek benne rejlő bölcsességét megértve, megszívlelve, iparkodott szeretett népeit megérteni s javukat munkálni, 1916. november 21-én hunyta le végálomra szemeit és ugyanazon hó 30-án foglalta el nyugvóhelyét ősei kriptájában azok között, akiket annyira szeretett, akikért oly keserves könnyeket hullatott, felejthetetlen emlékű Erzébet királynénk s a rendkívüli körülmények között elunyt trónörökösünk közt. Adjon a mindenható isteni gondviselés a sokat szenvedett elhunytnak siri csendes nyugalmat a feltalált kedves porok között.