A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

— 6 De ugyancsak emlékezzünk meg élő, dicsőségesen uralkodó, 1916. december 31-én megkoronázott uj királyunkról. IV. Károlyról és felséges hitveséről, Zita királynéról. Hálás érzelmekkel vette tudomásul magyar hazánk népe, hogy uj királyunk úgyszólván legelső hő óhaja az volt, hogy felséges személyét Szent István koronájával mielőbb megkoronáztassa, ezáltal is jelezvén mintegy bcnsőség teljes vonzalmát és ragaszkodását sokat szenvedett édes hazánkhoz és nemzetünkhöz. Adja a jö Isten, hogy uralkodásába vetett reményeink csakugyan valóra váljanak ! Szent István szent komája sok évtizedeken keresztül ckesitse és sugározza be felséges fejét s az igazság palástjával fedezve és a bölcsesség övével ellátva „hir, dicsőség koszorúzza szent fejét" és hozzá hűn ragaszkodó, szerető magyar népe boldogsága előmozdításában találja fel örömét és édes munkásságát íelséges nejével Zita királynéval egyetemben, akiről cz ideig is jól esett tapasztalnunk azt, hogy hozzánk való igaz érzelmekben testvére felejthetetlen, Istenben boldogult Erzsébet királynénknak, A nagy királyon kívül hazánknak, egyházkerületünknek, egyházmegyénknek is szinte voltak még nagyérdemű, megsiratott halottjai. A mindenélők után 1916. november 2-án költözött el országos konventünknek tudomány és bölcsességben gazdag, munkásságban fáradhatatlan előadója, nagys. Baksa Lajos. Legközelebbi zsinatunk által hozott törvényeinknek nemcsak igaz magyárázója, hanem az élet körülményeire helyesen alkalmazója, az ügyek szabad és pontos vezetésének elfogulatlan munkása volt Az elfáradt és hosszas szenvedésben kimúlt jó munkás találja fel az igaz elismerést ott fent az egekben is a mindennek megjutalmazójánál. 5E