A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

— 30 iránt ugy hű szövetségesei, mint Európa minden nemzete elismerésüket nyilvánították. Mert a haza szeretet és királykűség, a rettenthetetlen bátorság és a halálküzdelem iránti feltétlen kézség azon erények, melyekben a mi küzdő haink kitűntek. Ez által az egész magyar népre dicsőség árasztatott, ugy hogy az egész magyar nép — az ő erényei által — fajsulyban, erőben tekintélyben gyarapodott. Meg vagyunk győződve, hogy e nagy küzdelemnek kedvező vége lesz, hogy ezt fényes eredménnyel jutalmazza Isten. A hálás szeretet, a ragaszkodás, mely a küzdők iránt szivünkben él, volt forrása annak, hogy mi is minden áldozatra készek voltunk. Nincsen semmink, amit fel ne áldoznánk, amit oda ne adnánk'értük; ha kell éhezünk, nyomorgunk az ő biztonságuk érdekében. Ezeket a mi áldozatkészségünket hálás érzelmeinkket sajnos, az itthon élő társadalom tagjai s némely vagyonösszességek s ezek üzletvezetői nyereségvágyuk kiaknázására használtak fel; felhasználták arra. hogy erkölcstelenül meggazdagodjanak! A gazdasági tényezők minden vonalán igy keletkezett a szédületes árfelhajtás és pedig ugy a munka termelés, a nagyipar és a kisipar körében, majd a közvetitő kereskedelem fegyvereinek felhasználásával, a rosszindulatú árfelhajtással oly mérhetlen drágaságot idéztek elő, mely nyilván elitélendő uzsorának is tekinthető. (Ugy van.) Az erkölcsi érzéknek nagymérvű sülyedése az, mikor látjuk azt, hogy inig a magyar társadalom java, az erőteljes férfiak, apák, küzdenek, életüket áldozzák a hazáért; addig az iithon maradlak közt vannak, akik kincsszomjukat igyekeznek kielégíteni és ez ahal igyekeznek