A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

— 35 -alakult és méltán irigyelt intézményeit mi is körülvesszük a féltő szeretetnek, a hozzav ló törhetetlen ragaszkodásnak akkora mértékével, mint aminővel ezt a nálunk érdemesebb hivatali elődeink tették; — ez a meggyőződés azután bizalommal tölt el, s vállalt felelősségünk terhét könnyebbé teszi, mert elvezet annak felismerésére, hogyha legjobb erőinket és tehetségünket állítjuk oda az ügy szolgálatába, — egy-egy homokszemet mi is hordhatunk ahhoz az építő munkához, m lyet egyhazunknak rendeltetése betölté-ében pihenés é-v megállás nélkül végeznie kell. A mi egyházunk a szabad kutatás békóit szétszakító, a tudás tiszta vizű forrását szomjúhozó lelkek méhében fogant s ezek munkája által kelt életre; egy hatalmas lökő erőt adott az emberiség haladásának előbbre viteléhez; — születése percétől kezdve hordozója volt az emberi szellemet megtermékenyítő legnemesebb gondolatoknak, — a lelkiismeret, a gondolat, a kutatás szabadságának, — s dicsekedés és elfogultság nélkül emelt fővel mondhatjuk el, hogy a tudás aknáinak feltárásával termelt az emberiség számára olyan értékeket, mint aminőket az azóta letűnt századok egyik eszmeáramlata sem ! Mi „beati possidentes" csak mélységes hálával, a ragaszkodásnak legfokozottabb mértekével kell, hogy viseltessünk az iránt az intézmény iránt, mHy bennünket a kulturának annyi kincsével ajándékozott meg. Szó sincs róla, — a megindult és rohanvást haladó fejlődés folyamában az emberiség gondolatvilága, világnézete szédületes méretekben áta'akuh és csak a felületesen szemlélő figyelmét kerülheti el. hogy a mai haladottabb gondolkozású ember érdeklődése köréből az egyház, ez a nagyfontosságú társadalmi tényező, ha egészen ki nem is esett, de abban mindenesetre hattérbe szorult, s talán nem járok helytelen nyomon, ha ennek egyik okát abban