A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1915. július

- 34 Most esküt tett világi tiszttársaim részéről engem ért a kitüntető szerencse, hogy munkára elhivatásunkért a magamé mellett az ő köszönetüknek is tolmácsa legyek. Ez a tiszttársaimtól nyert megbízatás, de a Nt. egyházmegye részéről velük együtt engem is ért kitüntetés késztet arra, hogy a Nt. egyhm. közgyűléstől tárgyalásai fonalának felvétele előtt néhány pillanatra szives figyelmét és türelmét kérjem. Az egyházmegyét alkotó egyházközségek bizalma elhívott minket az egyházunk iránt való fokozottabb kötelesség teljesítés terére, — oda állított egyházunk egyik magasabb alkotmányos szervének az egyházmegyének munka asztalához. Ez az elhivatás azt a súlyos kötelességet hárítja az elhivottakra. hogy tettekkel, — munkájuk hasznos és értékes voltával érdemeljék meg a megválasztatásukkal előlegezett bizalmat Érezzük az ennek révén reánk nehezedő felelősség súlyát, — érezzük annyival is inkább, mert ha párhuzamba állítom a magunk csekély erejét, tapogatózó tájékozatlanságát azoknak kipróbált és a munkában megedzett erejével, élettapasztalatokban való gazdagságával, akik előttünk ezeket a nekünk bizalommal felajánlott tisztségeket mint egész férfiak töltötték be és példájukkal az érdemesek gyülekezetében is világoltak: — a kétségnek, az aggodalomnak egy bizonyos mértéke fog el, hogy vájjon meg tudunk-e felelni a hozzánk fűzött várakozásoknak, s nem keltünk-e csalódást azoknál, akik bennünk tudást, erőt, ráermettséget feltételeztek? A meggyőződésnek mélységes erejével érzem azonban, hogy ezt a mi annyi vihart és szenvedést látott s annyi idő megpróbáltatásain és viharain túl is diadalmasan élő egyházunkat és ennek a történeti fejlődés folyamán ki-