A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

— 8 — Nagy ember volt Ő a szó teljes értelmében! Élete a munkásságnak, még pedig az eredményes munkásságnak megtestülése volt. Alacsony sorból emelkedett a legmagasabb méltóságig. Hivatottsága, tehetsége s az emberiség iránti véghetlen szeretetének, jóindulatának megnyilatkozása folytán. Mint tanár, mint lelkész, mint püspök a szó legmagasabb értelemben teljesítette kötelességeit s felelt meg a megbízatásnak, amelyben érdemei folytán részesült. A ki köztetek első akar lenni, legyen mindenek szolgája. Szolgálni mindeneknek szeretettel, jóindulattal, teljes odaadással önzetlenül: ebben áll a krisztusi nagyság — s Ő ezekben a magasztos tulajdonságokban volt a mi vezérünk — volt a magyar kulturának s magyarországi református egyetemes anyaszentegyházunk fáradhatatlan szolgája. Hogy a mienk volt: az a mi dicsekedésünk ! Hogy elvesztettük : ez a mi kimondhatatlan fájdalmunk! S könyhullatásokkal áldozhatunk örökké felejthetetlen emlékének ! Amint a megdöbbentő gyászhirről, s pótolhatatlan veszteségről értesültem, kötelességemnek tartottam egyházmegyénk minden egyházát sürgősen értesíteni, az egyházakat a gyászesetre vonatkozó intézkedésekre felhívni s egyházmegyénk nevében a következő felirattal ellátott koszorút rendelni : „A veszprémi református egyházmegye nagy szülöttének, szeretett Főpásztorának" A temetésen nagytiszteletü Demjén Márton, nagytiszteletü Csomasz Gyula, Horváth Lajos, Herczeg Lajos, Siskey Imre, nagys. Véghely Kálmán, tek. Dr. Györfy Zoltán ügyvéd, tek. ifj. Segesdy Miklós m. kir. honvédfőhadnagy s a szentkirályszabadjai egyház küldöttségével egyesülten jelentem meg s helyeztem a koszorút a koporsóra, s fejeztem ki őszinte, igaz részvétünket a kesergő özvegy és család előtt a pótolhatatlan veszteség felett. Az örök világosság fényeskedjék hamvai felett s édes, felejthetetlen emléke éljen keblünkben és közöttünk nagy tettekre és közhasznú tevékenységre buzdítva mindenha !