A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

— 9 — S amidőn felejthetlen főpásztorunkat sirattuk, gyászoltuk, folyvást hullott könnyünk egy jó barátunknak, szeretett kartársunknak, a közügyek igaz munkásának szinte váratlan elvesztése miatt: Nagytiszteletü Gózon Gyula szentgáli református lelkész folyó év január hó 4-én meghalt. Sokan, nagyon sokan, még legjobb barátai is, megdöbbenve értesültünk korai s váratlan elhunytáról. Sokan, nagyon sokan még betegségéről sem hallottak, amidőn január hó 4-én a szomorú elmúlásról kellett értesülniök. Sokan, de sokan, — mert hiszen ott voltunk mindannyian, kik koporsójára hullattuk könnyűinket, tevékenysége, a közügy iránti érdekeltsége lebegvén szemeink előtt — most is oly nehezen tudjuk nélkülözni, s nem akarjuk hinni azt, hogy a szerető sziv dobogni megszűnt s a kedves barát, a szeretett kartárs közülünk elköltözött. Huszonnyolc esztendőkön keresztül volt Ő a veszprémi református egyházmegyének munkás, tevékeny, lelkével gazdag tagja. Mint segédlelkész s mint tanitó Balatonfüreden kezdette pályáját s teljesité minden téren azokat a kötelességeket, amelyeknek teljesítésére elhivatott. Balatonfüredről Szentgálra áldott emlékezetű esperesünk : nagyt. Csonka Ferenc maga mellé hivatta segédlelkészül s egyik iskola tanítójául, kinek is elhunytával a szentgáli református egyház felismervén az ifjú Timotheus nagyra hivatottságát, elválasztotta rendes lelkészül 1891-ben. Huszonhárom éven keresztül volt ő a szentgáli ref. egyháznak hivei által szeretett s mindenek által tisztelt lelkipásztora. Huszonhárom éven keresztül munkált önzetlenül, ernyedetlenül a szentgáli ref. egyház, a szentgáli község, a veszprémi ref. egyházmegye s a dunántuli ref. egyházkerület ügyeinek érdekében fáradtságot nem ismerve, benső hivatottság által ösztönözve, lankadás nélkül, csüggedetlentil. Nem a maga hasznát nézte, nem a saját érdekeit szolgálta. A közügy, annak előmozdítása, felvirágoztatása lebegett szemei előtt szüntelenül. Korai s váratlan elköltözése s elvesztése miatt sirtunk barátai, tiszttársai, sirt a pásztorát vesztett egyház, zokogott