A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

— 86 — örökébe s 1893-tól mint itteni rendes lelkész szolgált nagy buzgósággal egész haláláig. Gózon Gyula rendszerető lelke bő munkatért talált e régi nemes nagyközségben. Legelőször renováltatta a templomot, egyben a régi kőfalkerités helyét diszes vasrács váltotta fel s megszólalt a 12 változatú hatalmas orgona. Az 1870-es években épült hármas tantermü és három tanitólakásul szolgáló emeletes iskolát is javítani, jobbítani kellett, a várszerű erős torony bádogtetejét is megemésztette az idő, az ő lelkes buzdítására, költséget nem kiméivé, réz fedővel újította meg az egyház iránt való áldozatkészségben kiapadhatlan munkásszeretet. Majd végül a lelkészlakásra került a sor és épült egy minden tekintetben a kor kívánalmainak, a szentgáli régi hírneves egyház méltóságának megfelelő szép parókhia. Tehát már régen elmondhatta: ime mindenek megujultak! Egyházmegyéjében előbb körlelkészi, majd tanácsbirói, kerületi képviselői tisztet töltött be. Az egyházkerületen a nagyfontosságú adócsökkentési bizottságnak és a főiskolai igazgatótanácsnak volt buzgó, munkás tagja. Főiskolánk iránt való igaz szeretetét könyv-, régiségtárunk, szertárainknak nyújtott több rendbeli adományával, minden igaz ügyének támogatásával megmutatta. Mindig hű fia óhajtott lenni az alma maternek. De mindezekben nem fáradt ki, a külső épités mellett a belső egyházat is folyton építette, legkedvesebb gyönyörűsége volt, ha szolgálhatott az ő urának, Istenének. Beszédeit lelkesedéssel, szónoki hévvel adta elő, ha beteg volt is, meggyógyult a kötelesség hivó szavára. A templomon kivül a keresztyén ifjúsági egyletet gyűjtötte maga körül, melynek egy diszes háza és szép könyvtára van. Mind az ő buzgóságának beszélő tanúbizonyságai. A közművelődés és közjólét egyaránt megtalálták benne vezetőjüket. A régi kaszinónak nevezett, a község előkelőbbjeiből álló Olvasókör mellé felállította a Polgári Olvasókört, majd a régi Kölcsönző Segélyzőegyletet ugy fejlesztette, hogy az takarékpénztárrá alakult át, melynek ő volt az igazgatója. A községnek minden dolgából kivette a részét és agitálásával kieszközölte, hogy Szentgálnak ma két vásárja van.