A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1914. július

- 87 — Ennyi sokoldalú munkássága és elfoglaltsága mellett boldog családi életet élt kedvesei körében. 1895-ben nősült, nőül vévén Bognár Kornéliát, nemes Bognár Károly szentgáli földbirtokos kedves leányát. Két kedves leány és két szorgalmas fiu siratja az édes anyával együtt a korán elköltözött hű férj és szerető, gondos apa elhunytát, aki annyi reménnyel, előrelátással tervezgette övéinek jövendő boldogságát, melyből csak azt engedte megérnie a Gondviselés, hogy Vilma leányát, lelkes és nagyrahivott ifjabb lelkészeink egyik nagy reményekre jogosító tagjának mult évi junius végén nőül adhatta. Részt vettem ez örömünnepen s midőn az uj boldog párt éltetve az örömapát aposztrofáltam, hogy ha tagadnánk is, hiábavaló lenne, elfutottak felettünk az évek . . . Ő tiltakozott és ugy érezte, mintha ereje teljében van ... és ime, ki hitte volna, milyen hamar eljött a kérlelhetetlen vég! A mult évi novemberi szép napok többször kicsalták a Bakony kincseinek szemlélésére. Meghűlt, lázas lett, de nem hitte el, hogy beteg. Még karácsonyban is szolgálni akart . . . és január 4-ének reggeli pírja örök álmot borított a még sok alkotásra hivatott hű sáfár szemére. Temetése az egyházmegyei lelkészi és tanítói kar, a község felekezeti különbség nélkül, a barátok közel s távolból összesereglett jelenléte s megható részvétele mellett január 6-án volt, amidőn Demjén Márton veszprémi lelkész a gyászudvaron, Csomasz Gyula szentkirályszabadjai és Farkas Endre kádártai lelkészek a temetőben könnyekig megható szép beszédekkel búcsúztak el tőle. Most már ott nyugszik a szentgáli temető ákácai alattt, alussza az igazak álmát! Korán elhunyt barátom! legyen álmod csendes és boldogító! Dr. T. E. Ii*