A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július

— 68 — ság hónából láthasd meg, hogy a szeretet munkái, melyeket te másokra oly sokszor pazar kézzel szórtál, szeretteidre hullva térülnek vissza Neked! Szentgál. Gózon Gyula. Balassa Gábor. 1838—1908. Amit életünkben megtagad a világ, megtagadnak az emberek, megadja és megadják azt halálunk után, ha megérdemeltük. Régi aranyigazság ez s kell, hogy ehhez ne férhessen szó soha. Ha megérdemeltük! De hát mikor érdemeljük meg? Szerintem akkor, ha kötelességeinket azon a téren és pályán, hova bennünket az isteni gondviselés állított, lelkiismeretesen, teljes odaadással, legjobb tehetségünk szerint teljesítjük Isten, magunk, embertársaink s a közügyek iránt. A közügy harczosainak egy ilyen kimagasló alakja dölt ki hirtelen és váratlanul, rövid, de kinos szenvedés után 1908. évi deczember hó 24-én Balassa Gábor hajmáskéri református tanitó személyében. Tolnamegyében Nagy-Szokoly községben született 1838 junius 7-én. Elemi iskoláinak elvégzése után, 1850-ben a pápai főiskolába ment a gimn. tanulmányok végzésére. 1854-ben tanulmányait félbeszakítván, a császári-, 1856-ban a kenesei reform, egyház iskolájában segédtanitóskodott. 1857-ben tanulmányai folytatása végett ismét Pápára ment, honnan közbejött akadályok miatt „tanári kibocsátó levéllel" Hajmáskérre jött rendes tanítónak. Azóta, 51 éven keresztül, mindig hü szolga volt a reábizottakban, szeretett és becsült egyéniség ugy övéi, mint embertársai előtt. 1860-ban Fülöp Lídiával házasságra lépett, boldog volt; mert megláthatta gyermekeit asztala körül, de volt elég fájdalma és keserűsége is az életben, mert el kellett siratnia hü feleségét, öt gyermekét, egyet hagyván meg a gondviselés az olajvesszökböl vigasztalására, kedves leányát: Vilmát, aki ugy özvegységének szomorú napjait derültté