A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július

— 69 — tenni, mint utolsó napjainak súlyos kinait enyhíteni szerető szivével, nemesen érző lelkével, hiv gyermeki lélekkel törekedett. Ernyedetlen szorgalmú, jeles tanitó volt a megboldogult. Egy egész nemzedéket nevelt emberré, ezrekre megy tanítványainak száma, kik szivük, lelkük nemesítését, értelmük világosságát neki köszönhetik. Pályatársai melegen jubilálták s esperese az esperesi jelentésben igy emlékezett meg róla: „Egyházmegyénk érdemes tantestülete szinte jubileumot rendezett a mult hó 25-én tartott értekezlete alkalmával (1908. év jun. 25.). A hajmáskéri ref. egyház tisztességben megőszült, hivatala tiszteinek teljesítésében kimagasló s fél századon át a tan- és nevelésügy terén, a szó valódi értelmében kitűnő eredményeket feltüntető tanítója: Balassa Gábor ur, ez évben ünnepelte hajmáskéri tanítóságának 51-ik évfordulóját. 51 év életkornak is elég szép, s hányan nem érik meg azt. Hát még milyen szép hivataloskodásnak s szigorú kötelességteljesitésnek, még pedig folyvást kitűnő, páratlan sikerrel járó puritán kötelességteljesitésnek, a szegénységgel küzdő, nehéz tanítói pályán!?... Nem maradt hát el az elismerés ? Nem! Igaz, csak a pályatársak részéről. De igy is jól van! Csatlakozzunk hozzájuk közgyülésileg s jegyzőkönyvileg fejezzük ki mi is elismerésünket a tan- és nevelésügy eme felkent bajnokának, kívánva azt, hogy a mindenekre elégséges isteni kegyelem, mely gyámolította öt a testi, lelki erőt igénylő, nehéz, verejtékes munkájában, félszázadon át; tegye reá nézve édessé s felejthetetlenné az elmúlt küzdelmes évek emlékeit! Éljen még sok boldog éveket!" S ime a boldogultnak eme jubileuma után nem évek, csak napok adattak napjaihoz s az a testben elég erős, lélekben eleven, a sziv dobogásában, a lélek fellángolásában a közügyeket szívesen szolgáló munkás s társait szeretettel ölelő barát nincs többé. 1908. évi deczember 24-én nemes lelke elhagyta a porhüvelyt, hogy visszaköltözzék Istenéhez, ki a nemes harcz megküzdésére küldötte öt el az égi hazából. Nem feledkezünk el rólad érdemekben megőszült s pályádat közelismeréssel, dicsőén megfutott harczos! Emlékezünk még kihűlt porodban is rólad. — Megadjuk neked halálod után is az őszinte szívből jövő elismerést. Te már ott vagy az egek egén, ott vagy az örök biró előtt, igaz, nemes önérzettel mondhatod: ímhol vagyok én és a gyermekek,