A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1909. július

— 67 — Százakra megy azoknak száma, kiket részint zsellérekből háztulajdonosokká, részint eladósodott sorból vagyonos polgárokká tudott emelni e segély-egylet által. Az egyházmegye is korán felismerte erejét, előbb körlelkészi tisztséggel, majd számvevőséggel tisztelte meg, mely állásokat oly lelkiismeretes pontossággal töltötte be, miszerint joggal várhatta a bizalom szélesebb körű megnyilatkozását a jövőben, mi bizonyára nem is maradt volna el, ha a Mindenható másként nem határoz. Ö már pihen békén; nemes homloka a terhes munkában nem verejtékezik többé; szive, mely szeretteiérts embertársaiért gondoktól nyomva fáradtan dobogott, nem dobog többé! De hát mi lesz azokkal, kik előtt egy terhes jövendő vigasztalan képe sötétlik? Bizony alig van vigasztalanabb sorsa másnak, mint egy ref. papi családnak a családfő temetése után. Az otthon nem otthon többé, kegyeletből ideig-óráig megtűrt vendégek abban csupán, kiknek naponként kell készülni, mint az ősz közeledtével a vándor madárnak a költözködésre. Hiszen, ha a halál mindenütt bevárná, mig a gyermekek szárnyra kelhetnek, az özvegy csak könnyebben ott hagyná megszokott otthonát, csendesen eléldegélve valahol szűkre szabott járulékából; — de mikor, mint itt is, 6 neveletlen gyermek vár mindennap betevő falatot, neveltetést, ruházatot!! Bizony mindennap egy-egy ujabb keserves temetés, mely közelebb hozza a költözködés óráját. — Szokatlan ugyan necrolog sablonos keretében ily kérdést felvetni, de én veszek bátorságot magamnak ettől eltérve kérdezni: nem tehetnénk-e mi lelkészek valamit a gyermekek érdekében? Egy-egy ember nem, hiszen mindnyájan családos emberek vagyunk s hordozzuk a ref. papok hagyományos szegénységének terheit, de tán 10-en, 20-an egy érzéstől hevítve elvállalhatnánk egy kis leánynak neveltetését internátusunkban. Vagy megtörve saját bajaink súlya alatt, belenyugodjunk abba, mit szegény Benő irt az esperesi hivatalba?: „Házasságunkból 8 gyermek született, kik közül a 6 első (5 leány 1 fiu) él. Bizony meglehetős nagy számmal vagyunk, küzdünk az élet bajaival, gondjaival, de nem zugolődunk, bizunk Istenben, ki ha bárányt ád, majd csak mezőt is rendel legeltetésökre. Ö gondot visel!" 0 gondot visel! E hitben pihenj a fehérvárcsurgói temető árnyas fái alatt, te kifáradt sziv. S te idvezült lélek! az örökkévaló-