A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

— 5 .— mig nappal vagyon, mert eljön az éjszaka, melyen senki nem munkálkodhatik." Fájdalom! ilyenek is voltak közöltünk, még pedig sokan, kikre hü munkálkodás közben eljött a halálnak, a nyugalomnak éjszakája s nem szolgálhatják, nem munkálhatják anyaszentegyházunk s édes hazánk közügyeit. Emlékezzünk róluk kegyelettel!! Első azok közül, akikért könnyezünk, egyházkerületünk gondnoka, a magyarországi protestántizmus zászlóhordozója, egyetemes ref. anyaszentegyházunk fenkölt bajnoka, világi papja, Hegedűs Sándor önagyméltósága. A munka teréről, a kötelességteljesítés mezejéről hirtelen s váratlan szólította öt el ama félelmes ellenség, a halál. Alighogy bucsut vettünk tőle a mult deczemberi zsinat ülésszakán, megszűnt dobogni a sziv, mely a közjóért oly szívesen dobogott s megmerevedtek azok a jóltevö karok, melyek a közjó munkálásában s az áldozatkészség gyakorlásában el nem fáradtak soha. Mult év utolsó napján mindnyájunk közrészvétével adattak át meghidegült pormaradványai az anyaföldnek s hullattuk őszinte, igaz könnyűinket a boldogabb hazába költözöttnek koporsójára és sírjára. Legyen emléke örök és áldott mindnyájunk kebelében! Váratlan s hirtelen távozott körünkből a csóri ref. egyháznak sok küzdelmeket megharczolt s nyugalomba vonult lelkésze, a lelkiekben 37 éven át vezére Mándi Márton Tamás. Istentől nyert tehetségei szerint igyekezett szolgálni anyaszentegyházunk közjavát s munkálni azok lelki üdvét s boldogságát, kik közvetlen gondjai alá bízattak. S ha hosszas munkálkodása közben voltak s merültek fel események, melyek az elismerés és hála jelében nem születtek, márczius hóban bekövetkezett váratlan halálával, a jók emlékezete s híveinek közrészvéte és kegyelete kisérte ki öt végső utján s helyezte abba a sirba, melyben hogy édes legyen nyugalma az elfáradottnak, mindnyájan kívánjuk! Április hó 9-én temettük el a tihanyi ref. egyháznak 10 éven át volt lelkipásztorát: Vörös Pált. Ö is küzdött, verejtékezett, hogy megfelelhessen az elhívásnak, melyre rendeltetett az Ur által. Ö is használta a talentumokat, még pedig a dunamelléki és dunántuli ref. egyházkerületek sok egyházaiban arra a végre, hogy küldetésének a szó igaz s magasztos értelmében megfelelhessen. Sok küz-