A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1907. július

— 6 .— delmei utáu a tihanyi egyház kebelében munkálkodott, itt találta fel azt az édes nyugalmat is, az édes anyai föld kebelében, melyet sok helyenni munkálkodása közben, már az életben elnyerni óhajtott. A mindenható isteni gondviselés virraszszon siri álma felett is! Végezetre, végálomra hunyta le őszinte s igaz szeretettel sugárzó szemeit a litéri ref. egyháznak 42 éven át szeretett s munkás lelkipásztora, a veszprémi ref. egyházmegyének egy negyed századon át tisztviselője, igénytelenségem előtt annak esperese: nt. Nyikos Kálmán. A testi halál előtt — fájdalom —• már több évvel előbb jelentkezett és bekövetkezett a megboldogultnál az a szomorú állapot, hogy rohamosan homályosult az isteni szikra s a kötelesség teljesítésére nem voltak ruganyosak az egykor erőtől duzzadó karok, az édes nap nem ragyogott oly szépen s közönyössé vált a sziv és lélek előtt minden, melyet megvalósítani fiatalságától fogva tisztes öregségéig teljes erővel törekedett. Ö, ki 16 esztendős korában önként vállalkozott küzdeni a névtelen hősök táborában, mint honvéd, az egyházi, a valláserkölcsi élet harczosainak seregében küzdött ki magának méltán megérdemelt helyet s harczát itt is becsülettel megharczolván, hitét megtartván, mint a krisztusi igazságok 53 éven keresztül buzgó tanítója és vallója, az ö isteni mesterének hivatásszerűen felövedzett vitéze, 74 esztendő megfutása után foglalta el helyét ott, ahol már nem bánt semmi, nem fáj semmi! „Boldogok a halottak, kik az Urban halnak meg, mert megnyugosznak fáradtságaiktól és az ö jócselekedeteiknek jutalma követi őket." S amidőn kartársi szeretettel s kegyelettel bucsuzunk velünk egy téren verejtékező kedves kartársainktól: adjunk hálát a mindeneket bölcsen intéző isteni gondviselésnek, hogy adott álmot és nyugodalmat az elfáradottaknak, vigasztalást, enyhületet azoknak, kik sirnak s a vesztés könnyűit hullatják. Igen, nt. és nagyságos egyházmegyei közgyűlés! Adjunk hálát az isteni gondviselésnek, hogy adott kerületünknek az elhunyt vezér helyett egy olyan kiváló egyéniséget, akin az ö isteni lelkének jól esett megnyugodni, s amidőn még most is könnyező szemekkel tekintünk az eltávozott után, édes vigasztalással teljes szivünk áldáskivánólag doboghatja: éljen gróf Tisza István, a dunántúli református egyházkerület fögondnoka!