A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. augusztus

- 46 illette volna. Viszont Pintér István határozottan állította, hogy a czivakodás közte és a vádlott között a jelzett módon folyt le. A bíróság bizonyíték hiányában a vád ezen pontját sem valónak, sem valótlannak meg nem állapíthatta. Vádlott lelkész azonban a biróság eló'tt a mai tárgyaláson maga beismerte, hogy a már emiitett szóváltás alkalmával a gondnoknak a többi közijtt azt mondotta, hogy »eladtad a rozsomat a zsidónak«. Ez a kifejezés, tekintettel arra, hogy — ugyancsak a mai tárgyalás során a vádlott által tett beismerés szerint — a czivakodó felek az előtt egymást »Te«-nek nem szólították: kétségtelenül illetlen és megalázó, de annál fogva, mert a vádlott lelkész saját egyházának gondnokával szemben használtatott, a gondnok személyében magát a gondnok által képviselt egyházat is sértette. Nem hagyhatta figyelmen kivül a biróság az Ítélet meghozatalánál azon körülményt sem, hogy vádlott lelkész neje, lelkész feleségéhez nem illő viselkedésével többizben megsértette azt a tekintélyt, amely kell, hogy a lelkészi állással vele járjon. Ennek pedig szintén a vádlott lelkész gyengesége, felesége felett való uralkodni nem tudása az oka. A biróság e helyütt a papné által in8cenirozott botrányos jelenetek közül csak azt az egy esetet emliti fel, hogy a papné egyizben minden komoly ok nélkül a harangok félreverésével az egész községet felriasztotta, összecsőditette. Figyelemmel volt a biróság az Ítélet meghozatalánál arra, hogy habár a lelkésznek fegyelmi vétséget képező egyes cselekményei megállapíthatók nagyobb számban nem is voltak, de tapintatlan és szerencsétlen modora, összeférhetetlen, indulatos természete s az a gyengeség, amelynél fogva nejének magaviseletét nem volt képes ugy irányitani, hogy az a gyülekezettel való feszült viszony további elmérgesedését ne eredményezze, azt eredményezte, hogy a gyülekezet, amely 3 évig békében élt lelkészével, a 4-ik évben teljesen elfordult tőle annyira, hogy a hivek templomba nem járnak a gondnoki és presbyteri tisztség betöltésére senki nem vállalkozik, hogy az egyházban a béke, a rend feldúlva van s az egyház lelki élete teljesen elzüllésnek indult. Hogy a biróság ezek daczára is csak a fenti, aránylag enyhe büntetést alkalmazta, ennek oka azon enyhítő körülményben rejlik,