A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1902. augusztus

- 45 Ezek után elnök a felek meghallgatását rendelte el s figyelmeztette a panaszosokat, hogy nyilatkozataikat egy egyén utján tehetik meg. Vörös Pál lelkész tagadja az ellene felhozott vádakat, tagadja különösen, hogy a tihanyi egyház gondnokát torkon ragadta, hogy azt sértő kifejezésekkel illette volna. Annyit beismert, hogy a feletti felháborodásában, hogy mindig ocsút kapott gabona helyett, s mert egy negyed éven át nem kapta meg gabonajárandóságát, azt mondta a kurátornak, hogy »eladtad a rozsomat a zsidónak!« Viszont a gondnok meg kocsira-rakással és kihordással fenyegette őt. Hivatkozott az írásban beadott védekezésre. Elnök kérdésére a panaszlott lelkész kijelentette, hogy nem volt olyan bizalmas viszonyban a gondnokkal, hogy azt »Te«-nek szólíthatta volna. Panaszosok képviselője hivatkozott a panasz-feljelentésben foglaltakra s a vizsgálat során előadottakra. Elnök a bizonyítási eljárást s a tárgyalást befejezettnek jelentette ki, felhívta a feleket s a hallgatóságot, hogy a termet hagyják el. Ennek megtörténtével az előadói vélemény meghallgatása és beható tanácskozás után a biróság egyhangúlag meghozta a következő ítéletet: A veszprémi ev. ref. egyházmegye fegyelmi birósága 1902 agusztus 5-én tartott rendes tanácsülésében Vörös Pál tihanyi lelkészt az egyházi törvények 301. §-ának 10. pontjába ütköző, a lelkészi tekintélyt lealacsonyító és lelkészi méltóságot sértő viselkedése miatt vétkesnek mondja ki s ezért őt az egyházi törvények 303. §. b) pontjában megállapított másodfokú büntetésre: feddésre itéli. Kötelezi egyidejűleg őt arra, hogy a vizsgálattal felmerült 6 korona fuvarköltséget, az azt előlegező tihanyi ev. ref. egyház részére ennek pénztárába, az itélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett fizesse be. Indokok: Vádlott tagadta a vád azon pontját, hogy ő Pintér István gondnokot torkon ragadta volna s azt meggyalázó kifejezésekkel