A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. március, 1894. augusztus

Tartalomjegyzék

— 51 — 1 összegének (1800 frt: 6=r300 frt) közép száma éppen 300 frtot tesz, a mi, a mi indítványunk szerinti alapsegély dijnak megfelel. A 600 frton felül levő fizetési többlet után megszabott 20"|

0 segély-szaporulat pedig aránylagos fedezotot nyor a belépési járulékoknak a 600 frton felül levő fizetési részletei után megszabott 20% által. A méltányosság elvei is azt kivánják, hogy lelkészeink a kik a hason javadalmazási! kezelő tisztviselők minősítésénél sokkal magasabb qualificatioval birnak, társadal (ni állásuk ós viszonyaiknál fogva, legalább is hasonló, sőt ezeknél magasabb tekintet alá esnek — legalább oly elbánásban részesüljenek, mint a 600 frt körüli fizetéssel biró köztisztviselők, főleg akkor, mikor a maguk részéről hasonló teherviselésre késznek nyilatkoznak. Az annuitás combinatioba vételével, a tevezet a 700 frton felüli fizetéssel biró lelkészek özvegyeit 10—15 évi szolgálati idő után csak 150 írttal czólozza segélyezni oly időben, mikorra a családalapítás ós gyermeknevelés nebézségoi esnek! Igaz ugyan, hogy övvel szemben 40 50 évi szolgálati idő után 500 frtban veszi fel az évi segélyt, de az annuitásnak ily mérvű combinatioba vétele lelkészeinknél az osztóigazság elveinek nem felel meg, mert köztudomásu, hogy a lelkészek nagy többsége rendes lelkészi állomásra csak hosszas káplánkodás után, többnyire 30—34 éves korában jut, s nagyon kis százalóknak van kilátása arra, hogy 40—50 évig szolgálhasson, a segélyezés mérvénél nem vétetvén figyelembe a kápláni évek. Az állami tisztviselőknél, — kiknek szolgálati éveik, gyakornoki minőségükben, többnyire 20—24 éves korukban letett hivatali esküjüktől számíttatik, — több ratioja volna az annunitás alkalmazásának, de az özvegyi nyugdíjra sem ezeknél, sem más nyugdíjintézeteknél nem szokásos. Első sorban ós főleg a csekély javadalmazásu 4*