A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. március, 1894. augusztus

Tartalomjegyzék

- 18 — két szóval azon alkotásokról is, melyek különösen az egyliázi téren történtek. Remény és aggály váltakozó behatása alatt töltöttük el a mult évi közgyűlésünk óta lefolyt évet. Reménykedtünk a világosság Istenében, hogy az előhaladó kor által megérlelt reform eszméket a sötétség fiai által eltapodtatni nem engedi: de reményünk nem lehetett aggály nélküli, ha fölidéztük elménkben a mult századokból azokat a vérlázitó keserű emlékeket, melyek azt tanúsítják, hogy az az egyház, mely azt az istentelen szabadalmat követeli magának, hogy ő lehessen egyedül idvezitő, az emberi jogok megosztásának, és közkincsé tételének mindenkor elleno szegült, s a legvilágosabb törvényeket is kijátszani, s álokoskodásokkal ellenünk fordítani törekedett. Ma már aggályaink oszlottak : mert köztudomású, hogy a vallás szabad gyakorlatáról, polgári házasságról, egységes házassági jogról, s az anyakönyvek állami vezetéséről alkotott törvények azon a stádiumon vannak, hogy már csak a legfelsőbb szentesítést várják: s bárminő erőfeszítéssel küzdenek is ellenük a Zichy Nándorok, bölcs királyunk alkotmányos érzülete kezességet nyújt, hogy szentesittetni is fognak. Ugy tetszik tehát, hogy hajnalodni kezd. Ugy tetszik, hogy egyetemes magyar ev. ref. egyházunkra nézve a mult egyházi évet joggal tekinthetjük jobb idők előhírnökéül, — annyival is inkább, mert azt is örömmel tapasztalhattuk, hogy a közfigyelem fent és alant felénk fordult és a törvényhozó testület is beismervén azt, hogy mi is méltók vagyunk az állam anyagi gyámolitására, ennek bizonyságául költségvetési előirányzatában 150,000 frt összeget vett fel évi dotátioképen a protestánsok részére. Az 1893. évi XXVI. t.-cz. alkotása is örömmel töltheti el lelkünket: mert e törvény néptanítóink sanyarú sorsán van hivatva segíteni azáltal, hogy a 300 frt minimális összeget előteremteni nem képes egyházak helyett a hiányt és korpótlékot az állam fogja fedezni. Egyházi téren tett alkotásaink közül csak egyet emelek ík, melyet nagy fontosságánál ós jótékony czóljánál fogva a