A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1894. március, 1894. augusztus

Tartalomjegyzék

— 19 — 1 többi felett különösen érdemesnek tartok a felemlitésre. És ez a már 10 év óta vajúdó országos reformált lelkészi gyámintózetnek az egyetemes Konvent által megállapított s véleményezés végett az egyházmegyékhez utasított alapszabálytervezete. Tapadhatatlan, hogy ezek mind nagyhorderejű alkotások, és örvendetes jelei az idők jobbra fordultának. Ezt ón is elismerem és vallom. Ezért mondottam fentebb, hogy aggályaink oszlottak. De most hozzáteszem, hogy csak némi részben oszlottak, nem pedig eloszlottak. Az egyháza sorsán aggódó lélek még ma is kérdésbe teheti, és kell, hogy tegye azt, amit ón most egy éve e helyen kérdésbe tettem: „vájjon mi leszen ebből?" Hogy az 1868-ik évi LIII-ik t.-cz. 12-ik §-ának eltörlése — mely eddig nem ugyan megvédőnk, de mégis némi védbástyánk volt az erőszakos téritgetések ellen — nem lesz-e vészt hozó egyházunkra, — ós hogv a felekezethez nem csatlakozást is megengedő szabad vallás gyakorlatnak törvénybe iktatásával nem nyilik-e szabad ut a vallástalanságra?: ezek még ma is olyan kérdőjelekként állanak előttünk, melyekre csak a jövö események fogják megadhatni a feleletet. Elméletben ugyan nem mondhatunk ellene azon érvelésnek, hogy a vallás ós lelkiismereti szabadság olyan veleszületett elidegenithetlen tulajdona minden embernek, melytől ót megfosztani senkinek sincs joga — hiszen ha ellenmondanánk, saját egyházunk óletgyökeróre vetnénk a fejszót —: de okunk van tartani attól, hogy a gyakorlati életben a minden korláttól ment szabadság féktelenséggé fajulva veszélyes lehet államra és egyházra egyaránt: mert igazat kell adnunk ama boldog emlékű mély belátásu, s államférfiúi bölcsességgel ékeskedett nagyhazánkfiának, a ki e tárgyra nézve „Gondolatok" czimü künyvében igy fejezi ki értelmét: „Épen mert a szabadság minden embernek szükséges, azért szükségesek oly intézvények az államban, melyek által minden egyesnek szabadsága a többiek szabadságának oltalmára korlátoltassék " (B. Eötvös József.) Nem tudhatjuk ugyan biztosan, mit hozand a jövő; de azt csak az eddigi jelekből ítélve is biztosra vehetjük, hogy az egyházpolitikai reformok életbeléptével, a megpróbáltatásnak 2*