A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. március, 1893. augusztus

Tartalomjegyzék

— 23 számos szükségleteit. A lakosság közül sokan saját családjukat sem tudják táplálni s mert a szőlők elpusztulta miatt a vidékben keresetet nem kapnak, élelmük beszerzése végett a tavasz kinyiltával más vidékre vándorolnak. Több helyen merült fel eset a folyó évben is, hog}

7 az egyh. gondnokságot a választott egyének nem fogadták el: mert üres a kassza, nincs pénz az államadó kifizetésére is — a lelkész- és tanitó fizetését nem is emiitvén, hisz ezek várhatnak, majd jut nekik óv végén ha kerül, ha akkor sem kerül, érjék be azzal, hogy nincs; és mivel a hívektől sem hajthatók be a rájuk rótt évi járulékok még executióval sem, az állam pedig nem vár, tehát a gondnok ellen foganatosittatik a végrehajtás. Ezen és más számtalan kellemetlenségeket kikerülendók, a tehetősebbek inkább megfizetik a felmentési dijt, — a kiknek pedig erre nincs tehetségük, perre adják ügyüket, s mig a perfolyam lejár, az egyh. hajóját kormányos hiányában hányják a szelek ide s tova, az egyház s hivatalnokai nagy kárára. Ilyen ügyről lesz alkalma tudomást szerezni a közgyűlésnek a mai napon is. Ismét azt a kérdést kell hát feltennem: mit cselekedjünk atyámfiai férfiak! A minister a törvényjavaslat részletes indokolásában a 8-ik §-nál tisztán a vallás erejére s a hivek áldozatkészségére utalja a felekezeteket, s az egyházi járulékoknak közigazgatási uton való behajtását megtagadja, ós hogy ezt nem csak az ezután keletkező felekezetekre érti, mint sokan értelmezik, hanem a már eddig törvényesen elismertekre is, arról nem hagy fenn kétséget a 6-ik §, melyben az van mondva, hogy az ott előszámlált felekezetekre vonatkozó jogszabályok annyiban tartatnak fenn változatlanul, a mennyiben a jelen törvény rendelkezéseivel nem ellenkeznek. Kétségtelen pedig, hogy az eddig fennállott jogszabályok s egyh. alkotmányunk 5. § a is a törvényjavaslat 8. §-a végpontjával ellenkeznek. Tudjuk mi, hogy a vallás ereje csoda dolgokat mivelhet. Tudjuk, valljuk s hirdetjük is, hogy az evangyóliom Isfeen hatalma minden hivők idvességére. De azt is tudjuk, hogy Mózes is csak ugy tudott vizet fakasztani vesszejével a kősziklából, hogy az isten előtte állott (2. Móz. XVII- 6.) De vájjon nem istenkisértés-e az ő erejébe ós cso-