A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. március, 1893. augusztus

Tartalomjegyzék

— 24 dás segélyébe vetni bizodalmunkat akkor, mikor az állam megvonja erejét tőlünk, nem csak, hanem a saját czéljaira kivetett adóknak közegei által kérlelhetlen behajtásával kimeríti hiveink áldozatkészségét? Rendelkezhetnénk csak felényi anyagi erővel, minta római egyház hazánkban, majd megmutatnánk a vallás erejének hatalmát s a győzelem biztos reményével állhatnánk ki a harczsikra; de jelen helyzetünkben, midőn oly egyenlőtlen a fegyverzet, emberi erőt túlhaladó a küzdelem. Mit cselekedjünk hát atyámfiai? Én egyetlenegy módot tudok anyagi erőben kimerült egyházainknak a végpusztulástól megmentésére, és ez: a társitás eszméje. Barátkozzunk meg ez eszmével mig nem késő, és hajtsuk végre a mint alkalom nyilik reá. Kérem a tisztelt közgyűlést, hogy semmit sem késve, már ez alkalommal nevezzen ki egy tekintélyes bizottságot oly utasitással, hogy az készitse elő a gyengébb egyházaknak egy lelkészség alatt egyesitése módozatait, tekintettel a nép terhén könnyittósre és tekintettel a lelkésznek is tisztességes dijazására. Már alsó-őrsi egyházunknál mellőzhetlen a társitás, mórt a presbyterium kijelentette, hogy képtelen a nép a lelkészi fizetés minimumának is biztositására. Ezen egyházra nézve tehát különösen is utasítandó lenne a bizottság a társitási tervezetnek részletekbe hatoló kidolgozására. Általánosságban tett észrevételeimnek előadása után most már átmegyek a különösebben egyh. megyénket érdeklő életkép részleteire. I. Statisztikai adatok: Van az egyházmegyében: Anya-egyház: 36. Társ-egyház: 4, Leány-egyház: 4. Lelkészi állomás: 36. Ebből helyettessel betöltve: 4. Rendes lelkész tanit: 3 helyen. Helyettes ós segédlelkész van: 5. Ezek közül tanit: 3.