A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1893. március, 1893. augusztus

Tartalomjegyzék

- 22 Hol, melyik államban van felruházva annyi kiváltságolt előjoggal politikai s egyházi téren, és melyik államban bir országos ünnepségek alkalmával olyan kápráztató fénnyel tündökölni a papság, mint Magyarországon országos forrásból eredt s jó részben a prot. egyh ázaktól minden jog, igazság és méltányosság ellenére erő hatalommal elfoglalt birtokai javadalmából a róm. kath. főpapság? Hol, melyik államban van annyira kirivó ellentét állami gyámolitás tekintetében egyfelől a római egyh., másfelől a protestáns s görögkeleti egyházak közt, mint Magyar-országon ? Hát hol van ugy felruházva a vallás az államvallás minden atributumaival, mint Magyarországon a róm. kath. vallás? Valóban difficile est satyram non scribere. Nagytiszteletü Közgyűlés! Azt hiszem, bizonyításra nem szoruló axiómaként mondhatjuk ki, hogy Isten országát nem lehet a földön építeni anyagi eró nélkül. Szárny nélkül a sas sem repülhet. A fegyvertelen bajnok a fegyveres vitézzel nem küzdhet meg. A szóban levő törvényjavaslat az 1848. XX. t. czikknek a közel jövőben életbe léptetésére, a prot. egyháznak az állam részéről a jog, igazság ós méltányosság igényeinek megfelelő gyámolitására nem nyújt kilátást. Pedig az óra már tizenkettőre jár. Önként jó a kérdés: mit cselekedjünk atyámfiai férfiak? Összedugott kézzel, tétlenül nézzük-e tovább is, mint pusztulnak egyházaink s ezekben a magyar államnak megannyi erődjei; vagy zörgessünk a törvény ajtaján, hogy nyittassák meg valahára már nekünk is ? Kérem a mólyen tisztelt közgyűlést: tegye e fontos kórdóst egyházunk életkórdósóvó ós komoly beható tanácskozás tárgyává. Megrendítő az egyházlátogató esperesre, látni a roskadozó templomokat, düledező egyházi épületeket, látni a nyomor képét az egyháztagokon ós hivatalnokokon, hallgatni a sok panaszt és még csak biztató remónysugárt sem nyújthatni az elcsüggedt lelkeknek. Évről évre szaporodik azon gyülekezeteink száma, melyekben a presbyterium vagy gondnok fájdalmas szívvel, zokogásba fojtott hangon jelenti az egyházlátogatásnak, hogy már tovább nem birják viselni az egyházi terheket, fizetni lelkészüket, tanítójukat ós fedezni az egyház