A Veszprémi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1892. augusztus

hajolni s hordani a munkának terhét, ha birom, a mig birom, s a mig a közbizalom tőlem el nem hajol, — annyival is inkább, mert a rokonszenvnek irányomban kitüntetett nyivánulását más módon meghálálni nem áll hatalmamban, mint lelkitesti tehetségemnek feláldozásával. Fogadja a nagytiszteletü egyházmegye közönsége, fogadják a szent gyülekezetek tisztelt presbytóriumai mélyen érzett hálám kifejezését a megtiszteltetésért, — s ezzel kapcsolatban azon igéretemet, hogy a számomra kijelölt munka-körben az én uramnak, a Jézus Krisztusnak hív szolgája igyekszem lenni. Általánosan bevett szokás napjainkban mind az egyházi, mind a polgári életben, hogy a köztisztviselő hivatalába ünnepélyes beállításakor programm beszédet tart, melyben részletesen fejtegeti az elveket, melyek vezérelni fogják eljárásaiban. Egynómelyik fényes Ígéreteket is tesz csillogó frázisokban, melyek a hallgatóknál kedves fülekre találnak s még meg is tapsoltatnak; azonba legtöbbnyire csak üres szólamok, hiu Ígéretek maradnak, mert beváltásuk ezer és ezer akadályba ütközik. En e közszokást nem követem; és e tekintetben szerencsés helyzetben érzem magamat, mert ugy tartom, nincs is rá szükség, hogy kövessem, Előttem van két derék elődöm példája, a kik dicsőséggel futották meg a pályát, melyre én utánuk léptem. Az ő programmjuk lesz az ón programmom. Az az útirány, melyet az ő nyomaik jelöltek ki, lesz az én irányom ; s erről csak akkor és annyiban fogrk eltérni, a mikor ós a mennyiben a változott idők, viszonyok, és emberék s ezek összehatása folytán előállt követelmények ugy kívánják. E mellett positiv egyházi törvényeink, melyekben az Esperes kötelessegei ha nem is minden pontban — mert ez lehetetlen — de a főbb a lényegesebb vsnásokban előirvák ós Istennek az óletkönyvébe, szent bibliánkba és lelkembe irt törvényei lesznek vezéreim minden eljárásomban és működésemben. Ezektől engem sem élet, sem halál, sem magasság, sem mélység, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem semmi teremtett állat el nem szakaszthatnak. Nem ámitom magamat azzal, hogy mindenki tetszését megfogom nyerni. Erre nem is törekszem. De igenis törekedni fogok arra, hogy a jobbak, a messzebb-