A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1934. július

8 sáp, Héreg, Gyermely egyenként kettő; Tata három és Győr négy szavazatott nyernek a felsőbb egyházi hatóságok megalakításánál. Ezen számérték megállapítás a ítdő ker. közgyűlésre felterjesztendő. X. Rámutat az esperesi jelentés az államhoz való viszonyunkat tárgyaló pontban azokra a nagy nehézségekre, melyek a túlságosan megnövekedett iskolai terhek következtében a tanítói fizetések körül beállottak. Több gyülekezetünk nem tudja már évek óta kiszolgáltatni a tanítók fizetését. Rámutat továbbá a tanítói nyugdíjjárulékoknál — annak a békeidőbeli ötszörösére emelése miatt — fentálló óriási hátralékokra. Mindkét dologra vonatkozólag kéri az egyházmegyei közgyűlést határozott állásfoglalásra. Egyházmegyei kgy. — bármennyire alkalmatlannak látszik is erre a mostani pénzügyi helyzet — a tanítói fizetések rendbehozására és rendbentartására nem lát más kivezető utat, mint az általános iskolai adó behozatalát, melynek megtörténtével minden személyi kiadást viseljen az állam s a dologi kiadások fedezése legyen az iskolafenntartók kötelessége, mert a mai módozatok mellett az iskolafenntartók hiába adnák át az iskolai célokra kivetett egyházi adójövedelmüket együttes kezelésbe, a teher az eddigi maradna, csupán egy részét, nem az egyházhoz fizetnék, hanem a többi adóval együtt a községhez, de a teher nem lenne kevesebb, pedig erre volna szükség, mert a tul magas teher miatt nem tudják a tanítói fizetéseket kiszolgáltatni, ellenben az általános iskolai adó mellett uj adóalanyok lennének s a teher kisebb, tehát elbirhatóbb lenne. A tanitói nyugdíjjárulékból fentálló hátralékoknál az egyedüli megoldás csak az lehet, ha az állam a hátralékokat leirja, jövőre vonatkozólag pedig akként intézkedik, hogy a háború előtti 24 aranykoronának megfelelő összeget tartoznak fizetni e cimen az iskolafenntartók, a többit fizeti az állam, vagy pedig a politikai községek. Felkéri kgy. a fokozatos hatóságokat, hogy e fontos iskolai ügyekben e határozat szellemében — most amikor még nem késő, de már a tizenkettedik óránál vagyunk — eljárni méltóztassék. XI. Az esperesi jelentésnek ugyancsak az államhoz való viszonyunkat tárgyaló pontjával kapcsolatban az egyhm. kgy. belátja az állam igen súlyos anyagi helyzetét, de mégis tekintettel kell lenni az elképzelhetetlenségig rossz helyzetben levő lelkészekre is, kik a mélypontra jutott szűkös fizetésükből legelemibb kötelezettségüknek sem tudnak eleget tenni, mert az anyagiak hiánya mindennek gátat vet. Mély tisztelettel felkéri a felettes hatóságokat, hogy a lelkészek anyagi helyzetét állandóan napirenden tartva, amint az idő alkalmasnak látszik, méltóztassa-