A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. július

Tartalomjegyzék

Nagytiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! A közel négy év óta tartó világháború borzalmasságai még mindig nem akarnak eloszlani, az öldöklő fegyverek folytonosan pusztítják az emberi életet; a béke hívó szavára nem a krisztusi lélek, hanem a gonoszság felel kihívó szavával. A bün szennyes mocsara áradatával, a gonoszság erkölcsi romlottságával, álarcát levetve, leplezetlen ledérséggel, karöltve haladnak a háború rémeivel s úgy látszik, emberi hatalom nem képes arra, hogy visszaűzze őket sötét rejtekhelyeikbe és hogy csak egyedül a világ Megváltójának ereje, Istennek az emberiségbe új lelket árasztó kegyelme lehetnek az emberiség békéjének, nyugalmának megadói. Azért ha valaha, úgy most van szükség arra, hogy az őrállók megsokszorozott figyelemmel őrködjenek a Krisztus egyháza felelt, hirdetve és terjesztve az evangeüum igéit, az örökéletnek beszédét, elvezérelve mindeneket az élet ama nagy Fejedelméhez; most van szükség arra, hogy a lelkipásztorok ne csak hirdessék, de cselekedjék is a mennyei Atya akaratát, vigasztalva a szenvedőket és szomorkodókat, bátorává a csüggedezőket és a szeretet karjaival felemelve az elesett, megtévelyedett bűnösöket. Mint minden téren, úgy egyházi életünk terén is sok tekintetben látszanak súlyos nyomai a háború romboló hatásának s ha mégis találkozunk egyes