A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1918. július
Tartalomjegyzék
4 lelkesítő eseményekkel, melyek egyházunk iránt való hűséges ragaszkodásnak, vallásunk iránti szeretetnek tanúságai, ezeket az Isten véghetetlen kegyelmének kell tekintenünk, mely a veszélyek között is őrködik felettünk és bátorítólag szól hozzánk: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!" és az Istenben vetett bizalommal reméljük egy szebb, a lelkiekben boldogabb jövendő eljövetelét. E nehéz időkben egyetemes magyar református egyházunk képviseiöi is e szebb és boldogabb jövő munkálásának céljából jöttek össze a mult év október hó 22-én országos zsinatra, mely azonban megalakulása és az egyes törvényjavaslatokat előkészítő bizottságok megalakítása után október 31-én berekesztetett azzal, hogy az egy éven belül összehívandó. Ugyanezen napon lélekemelő ünnepéllyel ülte meg zsinatunk külön és a testvér evangélikus egyház képviseletével együttesen is a reformáció 400-ados évfordulóját és örökítette meg jegyzőkönyvében a reformáció fényes alakjainak örök dicsőségét együtt a magyar protestantizmust terjesztő bajnokok, szabadsághősök, hitvallók és gályarabok stb. áldott emlékezetével. Egyházmegyénk összes gyülekezetei is megünnepelték a viszonyokhoz mért legalkalmasabb módon a nevezetes évfordulót, hálaadó istenitisztelettel és a legtöbb helyen alapok, alapítványok létesítésével. A reformáció 400-ados évfordulójának megünneplése alkalmából kérem jelen közgyűlésünket, miszerint egyházmegyénk közönsége nevében szintén tegyen egy nagyobb összegű alapítványt, ezzel örökítve meg a nagy reformátorok és magyar református
