A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

13 az ajkaimon imént elhangzott eskii szavai és egyházi törvényeinknek rendelkezései köteleznek: nagyon is érzem gyengeségemet és erőtlenségemet s valóban csak az Isten áldd kegyelmében bízva indulhatok ezen reám nézve új munkamezőre, azon reményben, hogy az Úr segítségemre lesz nekem, az ő gyarló szolgájának és meg fogja dicsőíteni az ő erejét az én erőtlenségemben. És ha mégis aggódás fog el, hogy vájjon képes leszek-e csak részben is megfelelni a bennem helyezett bizalomnak, ez könnyen megérthető, ha reámutatok azon nagyon is mérlegelendő körülményekre, melyek között ezen felelősségteljes állás viselésére vállalkozok. Ezek között első helyen kell hogy reámutassak egyházmegyénknek a multakban oly sok nagynevű és poraikban is áldott emlékű espereseire, kiknek alakjai mintha a mostani pillanatban megjelennének előttem és mintha hallanám a köztünk még itt lévő s 30 évi hűséges és áldásteljes esperesi működése után — pihenésre vágyva — helyét nekem átengedő Czike Lajos intő szavait amazokéval egybeforrva felém hangzani: ,,A reád bízott drága kincset őrizd meg!" „Viselj gondot az egész nyájról, melynek vigyázójává tétettél!" „Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed!" Hiszen az örök nyugalom hónába már megtértek mindnyájan egy célra törekedtek s ebben követte, sőt sok tekintetben felül is multa őket immár visszavonuló esperesünk: egyházmegyénk és gyülekezeteink anyagi és szellemi életének felvirágoztatásával, közügyeink folytonos figyelemmel kísérésével, rendbentartásával egyházmegyénk tekintélyét oly nívóra emelni, hogy szavai ne csak messze elhallassanak, hanem mérlegeitessenek is; hogy gyülekezeteinkben a jó rend, a béke és egyetértés váltogassák egymást és híven őrködtek a felett is, hogy templomainkban a Krisztus evangéliuma, mely minden hívőknek üdvösségére adatott, református hitelveink szerint prédikáltassák és soha semmi előtt nem vonogatták magukat, hogy azokat ne hirdetnék előttünk, amelyek nekünk hasznunkra valók voltak! Ily emlékükben is áldott alakok és a még élő nagynevű előd nyomdokába lépni, nehéz feladat! Azért azt az