A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

f* Hi h házaink s iskoláink a kulturális fejlődés magas fokára jutottak. Ezen és több, egyházi életünkre nézve elévülhetetlen érdemeiért amidőn áldást mond közgyűlésünk pihenő hamvaira, hálával és kegyelettel örökíti meg jegyzőkönyvében áldott emlékezetét. ad 2. Amidőn fájó érzéssel vesz közgyűlésünk búcsút elhunyt öreg királyunk hamvaitól: ép annyira jóleső érzéssel tekint ifjú királyunk, V. Károly uralkodása elé és hódolattal üdvözli felséges nejét, Zita királyasszonyunkat is. Bizakodó reménnyel tekint uralkodásuk elé, mert lehető gyors megkoronáztatásuk által alkotmányos érzületükről tettek bizonyságot és mert uralkodásuk iránya a milliók által nélkülözött, óhajtott béke megteremtése. Forró szívvel óhajtja és imáiban kéri közgyűlésünk a mindenható Istent, hogy sikerüljön törekvésük, a tisztességes béke megteremtése. Abban a reményben, hog}

7 a felséges királyi pár nemzetünk iránt érzett szeretetének napja, református egyházunkra is rá fog ragyogni és egyházi életünkben szellemi és anyagi előhaladást s az 1848. XX. t.-c. magasztos elveinek végleges megvalósítását fogja eredmónvezni: hosszú, boldog, szerencsés uralkodást kíván és kér imáiban közgyűlésünk felséges királyunk számára a Mindenható tói.