A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1917. július

ad 3. Jóleső érzéssel veszi az esperesi jelentésből közgyűlésünk tudomásul, hogy a magyar állam — dacára a háború sok milliárdokra menő kiadásainak — egyházaink- és hivatalnokainak a törvényben megállapított dotációkat kiszolgáltatta, sőt ezen felül a ref. lelkészeknek 400 000 korona háborús segélyt adott, amelyből egyházmegyénk 10 lelkészének összesen 4300 korona jutott. Amidőn ezt közgyűlésünk megnyugvással tudomásul veszi, egyúttal kifejezi azon más alkalommal is hangoztatott óhaját, hogy ezután minden lelkész és segédlelkész — tekintet nélkül családi állapotára — legalább is a tanítókéhoz hasonló összegű háborús segélyt kapjon. ad 4. Az esperesi jelentés 4-ik pontjára vonatkozólag megnyugvással veszi tudomásul közgyűlésünk, hogy a konvent a lelkészözvegyek évjáradékát 840 koronára, az apátlan árvákét 168 koronára, az egész árvákét 252 koronára felemelte. Az esperesi jelentés azon kérdésére, hogy az évi járadék mily összegre való folytatólagos emelését látja egyházmegyénk szükségesnek: közgyűlésünk az özvegyeknek 1200, vagy legalább 1000 koronát, az apátlan árváknak 200 koronát, az egész árváknak 300 koronát javasol. A javasolt járadékok fedezésére a lelkészek megadóztatása helyett más források keresését ja-