A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1916. július

é Nagytiszteletü Egyházmegyei Közgyűlés! A bánat és fájdalom nyilatkozott meg a panasz hangján abban az imában, amit most esperesünk ajkán elhangzani hallottunk. És én mégis az önök szíves hozzájárulásával és egyetértésével az örömnek adok kifejezést, az örömnek a felett, hogy a mi vezérünk, Nagyságos és Nagytiszteletü Czike Lajos esperes urat 80. életévébe belépése alkalmából abban a testi és lelki erőben és rugékonyságban üdvözölhetjük, mely neki patriarchai hosszúságú életén körösztül mindig oly kiváló sajátsága volt és amelyről tegnapi egész napon át tartott fárasztó tárgyalások során is oly élénk bizonyságot tett. Legyen üdvözölve általunk azzal a melegséggel és őszinte szeretettel, amellyel az ő személye iránt jó és balsorsában egyaránt viseltettünk. Jó és balsorsában mondom, mert az utóbbi időben atyai szívét nehéz megpróbáltatások és súlyos csapások érték, de egy sem úgy, hogy mi, az egyházmegyei közgyűlés tagjai, egyenként és együttesen mélységes bánatában ne osztozkodtunk volna. Ebben a nagy fájdalomban vigasztalást csak a Mindenhatónak kegyelme és az időnek az a sajátossága adhat, hogy folytában örömöt és bánatot egyaránt a feledés platinájával von be; de találjon, ha nem megnyugvást, de némi enyhülést abban, hogy mi vele mindnyájan együtt érezünk. Fogadja az egyházmegye részvétének kifejezését. Egyházmegyénknek több hü munkását vesztettük el a lefolyt évben. Emlékezetük az esperesi jelentés tárgyalásának rendjén fog megörökíttetni. De engedjék meg nekem, hogy itt is megemlékezzem Szalacsy Lajos világi főjegyzőnk, tanácsbíránk és kerületi világi képviselőnkről, aki az alatt a bár nem nagyon hosszú idő alatt is, míg itt közöttünk volt, egyházunk és egyházmegyénk iránt táplált igaz szeretetével vett részt ügyeink intézésében és higgadt, tapasztalatokon átszűrt tanácsa nem egyszer irányította cselekedeteinket. A másik, lelkészi karunknak egyik nagyon rokonszenves, szép reményekre jogosító és sokat igérő tagja, ifjú Czike Lajos egyházi tanácsbíránk és aljegyzőnk és egyházmegyénk kerületi képviselője, akit élete virágjában, olyan hirtelen és váratlanul