A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

Tartalomjegyzék

4 nek, tehetsége szerint ig}

Tekezett kielégíteni azon jogos igényeinket és kívánalmainkat, melyeket az 1848. évi XX-ik törvénycikk 2 — 3. §-a alapján a lelkészek és tanítók fizetései rendezése, egyházaink, iskoláink szükségleteinek, — ha nem teljes mérvben is, — kielégítése és segélyezésére nézve támasztottunk. Az államnak a lefolyt évtizedben a belés külzavarok, erős pártküzdelmek miatt, szorult pénzügyi helyzete és sokszor tehetetlenségének tapasztalata mellett is be kell ismernünk irántunk tanúsított jóakaratát és azt, hogy amelyeket teljesíteni képes volt, azokat teljesítette is. Ugyanis: a) A lelkészi fizetéseknek 1600 koronáig államsegéllyel kiegészítését ezen évtized elején befejezte és ezt a kongruatörvényben biztosította. Az E. T-ben megszabott 2400 korona lelkészi törzsfizetés kiegészítésébe pénzügyi zavarai, valamint a lelkészi díjlevelek újból felbecsléséből előállható viszás és egyes lelkészekre kedvezőtlen helyzet miatt nem bocsátkozott ugyan, de a lelkészek fizetésének emelését 400 korona ötödéves korpótléknak 10 évre visszamenőleg adományozásával már ezen évben megkezdette és a lelkészi ötödéves korpótlék törvényhozásilag biztosítására a kultuszminiszter törvényjavaslatot terjesztett be. b) A tanítói fizetéseket 800 korona minimális összegről, — lakás és 74"

ecl hold kerten vagy ezeknek megfelelő kárpótláson kívül, — 1000 koronára emelte és ahol az iskolát fentartó testületek a felemelést meg nem birták, államsegéllyel kiegészítette. Az idősebb és hosszabb időn át működő tanítóknak személyi, sőt még az újabban szolgá-