A Tatai Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1913. július

Tartalomjegyzék

5 latba lépett tanító és tanítónőknek is drágasági pótlékot adott. Általában a tanítók fizetését s ötödéves korpótlékát, — hivatalos állásuknak megfelelőleg, — törvényhozási úton rendezte. c) Az állam ezen évtizedben rendezte törvényhozásilag, — az ingyenes oktatás célja és elvénél fogva, — a tandíjkárpótlást is és tandíjkárpótlási államsegélyt ad mindazon községi és hit.felekezeti iskoláknak, amelyek az 1910. évi szeptember hó első napjakor, — vagyis az 1908 XLVI. t.-c. hatályba lépésekor, — már fennállottak és pedig csak akkor, ha ezen iskolák a tanítói fizetés és korpótlék kiegészítése céljából kért államsegély engedélyezésére nézve megállapított feltételeknek eleget tesznek. Ha a hitközség iskolai pótadót nem vet ki külön, hanem az egyházi adóba beszámítja és igazolni tudja, hogy az egyházi adóból legalább is annyit fordít iskolájának fentartására, a mennyi a hitközségi adója 5%-ának megfelel, szintén részesülhet tandíjkárpótlási államsegélyben; valamint akkor is, ha a tanító nem maga szedte, hanem az egyház s ennek hivatalos közegei szedték a szülőktől a tandíjat. Ez az oka, hogy némely gyülekezetben a tanító, némelyikben pedig az egyház közvetlen kapják a tandíjkárpótlási államsegélyt az államtól. d) Ugyanezen évtizedben rendeztettek az állam által, a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister útján a káplántartási kongruával kapcsolatban, a kápláni fizetés 1000 koronáig kiegészítésének is nagyfontosságú ügye. S végül: e) A magyar ref. egyháznak az államhozi viszonyában s helyzetében ezen évtizednek egyik