A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember
ii adjuk a reményt, hogy tudunk valamire menni ezzel a néppel. Ennek a szeretetnek akkor sem szabad megrendülni, amikor a közöny, a bizalmatlanság és ellenségeskedés közt megrendítő valóság lesz számunkra Krisztus keresztjének hordozása, akkor is foglyul kell tartania ama rendíthetetlen csodás szeretet lenyűgöző hatalmának, amely odaöleli magához a háládatlant, könyörületességre tud indulni az elesettség láttára s annál nagyobb s megragadóbb az ereje, minél üresebb, elesettebb, boldogtalanabb, tévelygőbb lelket kell gondoznia, a bün fertőjéből Krisztus megmentő hatalmához odasegítenie. Ennek a kiábrándíthatatlan pásztori szeretetnek forró lüktetését nemcsak a szelídségben, az állandó hűséges gondoskodásban, hanem a gyakran szükséges keménységen, szigorúságon át is megérzi az, akiért élni s áldozatos szolgálatban magunkat elégetni az Űr Jézus golgotai keresztáldozatában nemcsak példát, de elköteleztetést is adott. Egész valómat átható mélységes hittel vallom, hogy minden nyomorúságunknak, sok nagy bajunknak és erőtelenségünknek orvossága az a szeretet, mely az Örökkévaló kegyelmes szívéből Krisztusban kicsordult értünk s minket is boldogan tékozló szeretetszolgálatban kényszerít harcolni Isten országának diadaláért ebben a bűnben, vérben, kárhozatban fuldokló világban. Kérem Istent s kérjék velem együtt Kedves Testvéreim is, hogy az én gyenge, maradék erőmet sokszorozza meg az Űr az Ő mindenekre elégséges kegyelmével erre a szolgálatra s ennek a szolgálatnak az egyetemes papság kálvini elvénél fogva az egész vonalon: lelkipásztorok, tanítók, presbiterek, egyházak, iskolák részéről megalkuvás és emberi tekintet nélkül való szolgálatára ! Az egyházi élet ütőerének ezt a szolgálatot vallom. De ugyanezzel a követelménnyel állok iskoláink elé is, úgy a felsőbb, mint az alsóbb fokon. Ha a belőlük kiröppenő ifjúság mérhetetlen fájdalmunkra egyre fogy is, addig nincs vesztett ügyünk, míg a számbeli csökkenést a minőségbeli túlsúllyal tudjuk pótolni s a nevelők minden vágya és tettekre váló imádsága odairányul, hogy megujult, életerős, szaporább, a református jövőt lángoló hittel és bizonyságtevő élettel céltudatosan munkáló új nemzedéket neveljenek, amely nemcsak megtartja a régi pozíciókat, hanem előbbre vjszi a Krisztus magyar evag*
