A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

— Ü — ugyan a bajokat, a felettünk tornyosuló felhőket, de látom annak a hajnalhasadásának derengő világosságát is, amit az tJr készít. A különböző téren forgolódó missziói munkák egyre fokozódó lendülettel — minden egyházát szerető hivő nagy örömére — a leghatározottabb egyháziasság uljára terelődtek. A hiba talán csak ott van, hogy a munka szétforgácsolódik, hiányzik belőle az egy célra törés, a különböző ágak egybefogása, az egész vonalon való keresztülvitele, a fegyelmezett, céltudatos vezetés. Ma erre a határozottabb, fegyelmezettebb irányításra nagyobb szükségünk van, mint bármikor, mert az egyháznak a külső-belső ellenséges áramlatokkal szemben ugyancsak kemény harcot, bátran mondhatjuk, élet-halálharcot kell vívnia. Ez a harc, gyülekezetünk állapota általában nagyobb fegyelmet, lendületesebb, átütőbb munkát, áldozatosabb odaadást követel meg úgy az elöljárók, mint az egyháztagok részéről. Rendületlenül vallom, hogy a somogyi reformátusság megfogyatkozott létszámában is áldásosán szolgálhatja és fogja is szolgálni egyedül általa betölthető küldetését, ha fegyelmezetten, osztatlanul szolgálatkészen áll oda Urának parancsára küzdeni az 0 királysága győzelméért. A reánk bízott lelkekért való felelősség egész súlyát átérezve az egyház Urának parancsára mindenkor engedelmesen s fáradhatatlanul gondozzuk, pásztoroljuk gyülekezeteinket. Egyik kiváló lelkipásztorunk munkásságáról közölt ismertetésében dr. Szabó Zoltán sárospataki teológiai tanár azt a sokatmondó megállapítást tette, hogy az illető lelkipásztor még tévedésből sem mondja: az én egyházam", mert tudja, hogy az egyház nem az ővé, hanem az Ur Jézusé, az Ő drága vérén megvett tulajdona. Ezért nem lehet arról szó, hogy a szolgálatban bármiféle magán családi, csoport, vagy politikai érdek vezessen bennünket. Csak egy érdek, egy akarat lehet irányadó: az Ur Jézus akarata, az egyház, az Ő teste iránt való kötelesség feltétlen teljesítése. Minden alkalom kiküszöbölése mely az egyházat egyesek, vagy más idegen érdekek miatt züllésbesodorná és minden alkalom felhasználása és megragadása az építő szolgálatra. A gondjainkra bizott lelkekért való felelősséget Szabó Imre egyik megkapó konferenciai előadásának kifejezésével élve népünk iránt való „kijózaníthatatlan szeretettel" hordozzuk. Még akkor is, amikor sok keserűség, csalódás és bántalom után közel van hozzánk a kísértés, hogy elforduljunk a néptől s fel-