A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1941. szeptember

— 10 — séget nehéz, de nagyon szép hivatalának vezetéséhez s fakadjon áldás munkája nyomán. Most pedig mély tisztelettel felkérem, hogy hivatali esküjét letenni méltóztassék. Az eskü kivételére dr. ikafalvi Farkas Béla lelkészi jegyző urat kérem meg. Esperes úr az eskütétel után az elnöki asztalnál helyét elfoglalja, majd a következő székfoglaló beszédet mondja el : Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés! Kérem a legkisebb várakozással fogadják igénytelen mondanivalóimat. Mert programm helyett egyszerű vallomással állok elő. Annak megvallásával, hogy nincs különösebb célom, tervem. Mindössze igénytelen szerszám óhajtok lenni az egyház Urának kezében, hogy az 0 nagy célja: az Örökkévaló Isten dicsőségének szolgálata felé segítsem lelkipásztor-, tanítóés presbitertestvéreimet, gyülekezeteinket és intézményeinket. Minél jobban eltűnni, felolvadni a cél szolgálatában: legforróbb vágyam, imádságom. Nem vagyok self made man, nem úgy küzdöttem fel magamat ide. Sőt többen igazolhatják, hogy határozott szándékom volt félreállani. Voltak rá bőven okaim. De a megdöbbentően egyhangú állásfoglalásban kénytelen lévén Isten elhivó akaratát ismerni fel, nem volt bátorságom ennek a legfelsőbb akaratnak ellenállni. Megadtam magamat. Az én előrehaladottabb életkoromban, amikor más pályán nyugdíjba szokás vonulni, egy különben is gyarló és hanyatló erejű embertől alig lehet valamit várni. Engedje meg mégis a Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Közgyűlés, hogy ennek a velem szemben táplálható legcsekélyebb várakozásnak megfelelően igénybe vegyem néhány percre szives figyelmüket... Sokszor halljuk, szinte közhellyé vált, hogy egyházi életünk bizonyos elöregedési tüneteket mutat. Az egyház munkásai elcsüggedtek, lemondok. Nincs elég feszítő erő, lendület az életünkben. Jóformán a keret, a hagyomány éltet bennünket. Kiábrándultan, fásultan nézzük a jelent és közömbösen, reménytelenül várjuk a jövőt Részemről ezt a sölétlátást nem tudom osztani. Látom