A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1938. október

— 23 öntetüsége és szigorúsága általában meglehetősen fokozódott, bár teljesen — ami végeredményében kivihetetlen is — nem valósult meg. Örömmel jelenthetem, hogy a múlt évi közgyűlésen elhatározott új iskolafelügyeleti intézkedéseink úgy a tanügy, mint különösebben a vallásoktatás és nevelés szempontjából nagyon jóknak, szükségeseknek bizonyultak s több ennyire világosan nem mutatkozó, rejtve maradt hiányt derítettek fel. Az állami körzetfelügyelői látogatások nagyfokú irányítása hovatovább háttérbe szorította volna iskoláink református jellegét, ha idején meg nem tesszük felügyeletünkben a változó körülmények parancsolta módosítást. A szakszerűbb s hatékonyabb felügyelet hosszabb idő óla foglalkoztatja felsőbb hatóságainkat is. Az előkészítő munkálatok annyira haladtak, hogy minden valószínűség szerint az egyetemes konvent jövő évi ülése életbe léptetheti az elemi iskoláink egész szellemi élete irányítását és ellenőrzését felölelő részletes felügyeleti utasítását is. Az egyes tantárgyak közül az iskolák jellege folytán külön kell említenünk a vallástani tárgyakat és vallásos nevelést. Az új látogatási rend, főként a vallásoktatás irányítására hivatott évközi látogatás során kiderült, hogy egyes iskoláknál a vallásoktatás az utóbbi években, nyilván az egyéb tárgyakra jobban ráfekvő állami felügyelet következtében, másodrendűvé lett, a hittani órák délutánra tolódtak ki, a tanítónak mellékfoglalkozásokra is jutott ideje, de a gyülekezetépítő munkában való részvételre nem. Előfordult az is, hogy nem tudtak a vallás- és énektanítási tantervről, az előirt anyagról. Ezzel összefügg a nagy misszionáló hatású egyházi énektudásnak több iskolánál észlelhető oly mérvű hanyatlása, hogy kellő népesség mellett sem találkozik egyetlen énekkezdő gyermek sem. Reméljük, hogy hatékonyabbá lett felügyeletünk erélyesebb közbelépése és ha kell, még keményebb rendszabályok foganatosítása meg fogja szüntetni ezeket az itt-ott felsötétlő árnyakat, úgy, hogy ezek az észrevételezett iskolák is a hiányok pótlása után hivatásuk magaslatára emelkednek. Azokhoz a többi — Istennek hála, jóval számosabb — iskolákhoz hasonlóan, amelyek lelkes, örvendetes buzgósággal iparkodnak „az egyház veteményes kertjei" lenni.