A Somogyi Református Egyházmegye közgyűlésének jegyzőkönyve, 1937. augusztus

— 94 mi segítségünkre sietett, jóakaratú figyelemmel kisérte egyházunk, iskolánk érdekeit. Ez a mi hálánk megindítója, oka, alapja. Amikor arra kérem a Mindenható Istent, éltesse sokáig ebben a díszes tisztségben, tartsa meg jóindulatát, jó szándékát továbbra is és amikor az egyházmegyei tanács mai ülését megnyitom, engedtessék meg, hogy az igaz szeretet hangján üdvözöljem illusztris vendégeinket, Ravasz László püspök ur Onagyméltóságát, (Éljenzés) Medgyasszay Vince püspök ur Őméltóságát, Makkai Sándor egyetemi tanár urat, a Bethlen Gábor Szövetség reprezentáns tagjait. Isten megáldó kegyelmét kérem rájuk, kívánom, bőséges áldásával jutalmazza meg fáradozásukat. (Éljenzés.) Az ülés megalakul. 3. Halka Sándor esperes ur a következő beiktató beszédet tartotta: Nagytiszteletü és Tekintetes Egyházmegyei Tanács! Főtiszteletü és Nagyméltóságú Püspök Urak! Méltóságos Államtitkár Ur ! Kedes Vendégeink ! Az Országos Bethlen Gábor Szövetség, a magyar protestantizmus eszményeinek, gondolatvilágának ma leghivatottabb exponense, zászlóhordozója, déldunántulnak, közelebbről Somogynak ezt a kicsiny, igénytelennek tetsző, de kulturális szempontból kétségkívül igen jelentékeny szerepet betöltő városkáját, Csurgót tisztelte meg most kedves látogatásával. Eljött ide országos körútján a Bethlen Gábor Szövetség, hogy annak a fénynek, amely egykoron a bérces Erdély országos főkapitányának, majdan vezérlőfejedelmének : a nagy Bethlen Gábornak lelkében az isteni gondviselés folytán felragyogott, ennek a fényességnek egy-két sugarát míközöttünk is megvillantsa s ezzel a fénnyel utat mutasson, irányt jelöljön itt élő magyarok és reformátusok előtt a mai, sok tekintetben csillagtalan éjszakának nevezhető szomorú magyar jelenben. Eljött ide a Szövetség, a maga kiváló vezérkarával, hogy azt a szent örökséget, amit a nagy fejedelem hagyott hátra, nemcsak szűkebb hazájának, a ma — sajnos — bitorló kézen lévő gyönyörűséges Transsylvániának, hanem az egész magyarságnak, ezt az örökséget, mint egy nagy, erős, könnyei-vérrel megpecsételt testámentumot, itt, míelőttünk is felmutassa, magasra tartsa drága, szent klenódium gyanánt.